FIGYELEM!!! - KÖLTÖZIK A BLOG!!!  

Bejegyezte: Bogriella

FIGYELEM!!!

Kedves Emberek, költözik a blog hamarosan. Sajnos ez a sablon nem engedélyezi a megjegyzések beírását, amire hála Istennek van igény. Éppen ezért úgy döntöttem, választok egy másik sablont, amiben ez lehetséges.
Holnaptól ide fogom írni az új meditációkat és minden mást, amiről úgy gondolom a blogban a helye.

A BLOG ÚJ CÍME:

Richelle Mead  

Bejegyezte: Bogriella



Richelle Mead
Nincs annál rosszabb, mint várni, anélkül, hogy tudná az ember, mi fog történni. A képzelőerőnk kegyetlenebb bármely rabtartónál.

Eckhart Tolle - Most hatalma kártya mai üzenete  

Bejegyezte: Bogriella



A tudatosság lángja
2010. július 25.
A részvét annak a mély kapcsolatnak a tudata, amely összeköt minden teremtménnyel. 

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Július 25.
Tarts ki!

A gyógyulás útján elsajátított új viselkedésmódokat akkor is kitartóan gyakorold, ha esetenként sutának érzed magad; akkor is, ha még nem ivódtak beléd, vagy ha nem érted őket teljesen!
Néha évekig eltarthat, míg a gyógyulás gondolata fejünkből a szívünkbe és lelkünkbe hatol. Ugyanolyan szorgalommal, erőfeszítéssel, és kitartó gyakorlással kell foglalkoznunk az új viselkedésmódokkal, ahogy függőségi viselkedésmódjainkkal tettük. Néha erőltetnünk kell, hogy természetellenesnek érzett dolgokat is megtegyünk. Azt kell mondanunk magunknak, hogy akkor is meg kell tennünk magunkért, ha nem igazán hisszük el. És ezt napról, napra, évről, évre folytatnunk kell!
Oktalanság volna azt várni, hogy ez az új életmód egyetlen éjszaka a vérünkké válik. Lehet, hogy hónapokig vagy évekig úgy kell tennünk, „mintha”, míg a gyógyulás viselkedésmódjai természetessé nem válnak.
Hosszú évek múlva is észrevehetjük, hogy feszültebb vagy nehezebb időszakokban visszatérnek a régi gondolkodás-, érzés- és viselkedésmódok.
Lehetnek olyan rétegei érzésvilágunknak, melyeket csak évekkel gyógyulásunk kezdete után vagyunk hajlandók elismerni. Nem baj! Ha eljön az ideje, fel fogjuk ismerni őket.
Ne add fel! Idő kell ahhoz, hogy önmagunk szeretete lényünk mélyébe ivódjék. Folyamatos gyakorlást igényel; sok tanulásra és újabb és újabb tapasztalatokra van szükség.
És amikor már úgy gondoljuk, hogy célba értünk, rájövünk, hogy még többet kell tanulnunk.
Ez a gyógyulás öröme. Egész életünkben tanulnunk és fejlődnünk kell! Törődj magaddal mindig, és mindentől függetlenül. Gyakorold újra meg újra az új viselkedésmódokat! Minden napra legyen feladatod! Szeresd magad akkor is, ha nem érzed természetesnek! Tégy úgy, „mintha”, egészen addig, amíg kell, még ha a szükségesnél hosszabbnak tűnik is számodra ez az idő! Egyszer csak észreveszed, hogy amivel oly sokat küszködtél, és sokszor csak kényszerrel tudtad rávenni magad, most végre magától értetődő. Elérte a lelked.
Ezután kezdj el tanulni valami újat és még jobbat.
Ma ismételten gyakorlom a gyógyulás viselkedésmódjait, ha nem érzem is őket természetesnek. Kényszeríteni fogom magam, hogy akkor is megtegyem a szükséges lépéseket, ha közben sutának érzem magam. Addig tanulom az önszeretetet, amíg nem szeretem magam igazán.

Többször előfordul velem, hogy türelmetlenkedem a gyógyulásom gyorsaságát tekintve. Úgy érzem bizonyos helyzetekben, hogy ilyen sok év után, amit a 12 Lépéses Programban már eltöltöttem, ezt és ezt igazán tudhatnám már, szabályosan elvárom magamtól. (ego) És ez nem jó. Amikor ilyen érzésem van, eszembe szokott jutni, amit az előttem járóktól hallottam sok-sok évvel ezelőtt és hála Istennek a mai napon sem felejtettem el, "ez a Program egy életre szóló feladat, nincsenek kijelölt határidők, melyek megkövetelnék, hogy egyik másik Lépést ekkorra meg KELL tenni, mindenki a saját maga tempója szerint halad." Ezzel a mondattal a helyemre billenek és újból képes vagyok türelemre a gyógyulásomhoz. Nem lóverseny, csak szépen, lassan.
Teljesen egyetértek abban a meditációval, hogy vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatos megoldások, felismerések, belátások, melyeket sok év múlva vagyok képes elfogadni, feldolgozni. Egyszerű a magyarázat erre, ekkor lettem készen rá. Mint ahogy a szlogen is mondja:
"Isten a mai napon nem rak rám nagyobb terhet, mint amekkorát elbírok". Nem véletlen az, hogy bizonyos dolgokkal már a gyógyulásom első első évében tudtam foglalkozni, másokat, pedig csak évek múlva leszek képes felismerni magamban.
A
"tégy úgy mintha" szlogent akkor tudtam nagyon jól alkalmazni a gyógyulásom során, amikor ideköltöztünk a szüleimhez. Ők úgy gondolták, mivel egy fedél alatt fogok velük élni, úgy mint régen, a nap minden percében a rendelkezésükre fogok állni. Nem volt egyszerű az elején megmutatnom a határaimat. Ezért úgy tettem mintha, hiszen minden idegszálam ellenkezett, mert féltem apám haragjától, anyám mártíromságától, mégis azt mondtam magamnak, meg KELL tenned magadért, a nyugalmadért, azért, hogy minőségibb életet tudj élni. És sikerült. Mint mindennek, ennek is ára volt. Ha lehetett még fokozni a szüleim és köztem lévő távolságot, ezzel sikerült. Mégsem bántam, hiszen az életem volt a tét.  

Szerelempróba (Fireproof)  

Bejegyezte: Bogriella

 Szerelempróba (Fireproof)



Szívből ajánlom ezt a filmet a házas embereknek, a házasulandóknak, az elváltaknak, az egyedül élőknek... egy szóval MINDENKINEK!
(a blogból is letölthető FILM címszó alatt szinkronosan) 

Szex és New York c. film  

Bejegyezte: Bogriella



Szex és New York c. film
A világ elvárja, hogy a valóságban éljünk. De mi történik, ha a valóság nem jelent mást, mint fájdalmat vagy félelmet? Sokszor tagadással védekezünk, hogy túléljük a rossz időket. Miért baj ez? A valóság talán az, hogy szükségünk van a tagadásra.

Eckhart Tolle - Most hatalma kártya mai üzenete  

Bejegyezte: Bogriella



Az elfogadás bölcsessége
2010. július 24.
Az elfogadás nem gyengeség.
Hallatlan erő és spirituális hatalom rejlik benne. Az elfogadással belső szabadságot vívsz ki magadnak minden helyzetben.
Azt tapasztalod, hogy a változás nem kerül erőfeszítésedbe. Szabad vagy.

Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Július 24.
Tagadás!

A tagadás erős eszköz. Soha ne becsüld alá, mennyire elhomályosíthatja látásodat!
Tudatosítsd magadban, hogy többféle oknál fogva ezt az eszközt nagy szakértelemmel alkalmaztuk, hogy a valóságot elviselhetőbbé tegyük. Jól megtanultuk, hogyan szüntessük meg a valóság okozta fájdalmat – nem azzal, hogy körülményeinken változtatunk, hanem úgy téve, mintha körülményeink mások lennének, mint amilyenek.
Ne légy túl kemény magadhoz! Míg egyik részed buzgón építgette a fantáziavalóságot, a másik részed azon munkálkodott, hogy elfogadja az igazságot.
Itt az ideje, hogy bátor légy! Nézz szembe az igazsággal!
Hagyd, hogy finoman beléd áramoljék!
Majd, ha ez sikerül, nagyot léphetünk előre!
Istenem, adj erőt és bátorságot ahhoz, hogy tisztán lássak!

A 12 Lépéses Program előtti életemről egészen biztosan állíthatom, hogy a tagagás jellemezte. Így visszagondolva olyan volt, mintha meghasonlottam volna saját magammal. Ennek legfőbb oka a megfelelés volt, amivel tagadtam saját érzéseimet, szükségleteimet és sokszor a vágyaimat is.
A függőség legerősebb fala a tagadás, bármelyikről is essék szó. Csakis a belátással, beismeréssel tudtam áttörni. Beismerem a függőségem/függőségeim létezését és elhiszem, amennyiben nem kezelem - jelen esetben a 12 Lépéses Programmal, nálam ez vált be - nem én leszek az a kiválasztott aki nem fog belehalni a betegségébe.
Hosszú ideig tagadtam vagyis kerestem az okát mégsem találtam, az ex férjem betegségét. Sokáig úgy hittem munkamániás, mégis folyton azt éreztem ez a válasz nem igazán helytálló a számomra. Sokáig utamban volt az ego, hiszen őt én választottam. És amióta második körben együtt élek vele láthattam meg és ismerhettem fel azt, hogy valójában mennyire beteg. A fő kérdés az volt számomra, képes vagyok e így együtt élni vele. Képes vagyok, talán megszokásból, lustaságból vagy az okból, hogy félek változtatni az életemen. Sokszor és sokat bántottam magam emiatt, mégis a mai napon azt mondom, MA ez az én utam és azt, hogy számomra mit fog hozni a jövő nem tudhatom. Lehet, hogy egy napon azt fogom mondani magamnak ennyi volt, ebből elég és elindulok az ismeretlen felé, ami még nekem is tartogathat szépet és jót, lehet, hogy maradni fogok... ezt csak a jó Isten tudja.
Mindenképpen hálás vagyok azért, hogy Isten elég erősnek tartott ahhoz, hogy megláthassam a választottamat és ezzel együtt félre dobhattam azt az arany ecsetet, amivel több mint 18 évig festegettem, szépítgettem. (illúzió) Hosszú volt idáig az út, kemény, sőt, sokszor félelmetes, mégis megérte végig járnom és ezt hálásan köszönöm.

Nicholas Sparks  

Bejegyezte: Bogriella



Nicholas Sparks
A jövőnk néha attól függ, kik vagyunk, nem attól, hogy mit akarunk. 

Gyökössy Endre  

Bejegyezte: Bogriella



Gyökössy Endre
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.