Anthony de Mello  

Bejegyezte: Bogriella



Anthony de Mello
Egy utas az étkezőkocsiban ebédet rendelt a pincértől.
- Desszertnek pedig tortát kérek fagylalttal - jegyezte meg.
A pincér közölte, hogy nincs tortájuk, mire a férfi dührohamot kapott.
- Micsoda? Nincs tortájuk? Ez aztán abszurdum. Én vagyok ennek a vasúti társaságnak az egyik legnagyobb üzletfele. Évente több ezer turistának szervezek kirándulásokat, és többszáz ezer tonna árut szállíttatok. Amikor pedig én utazom ezen a vonalon, még egy szelet közönséges tortájuk sincs. Magának a vezérigazgatónak fogom ezt elpanaszolni.
A szakács félrehívta a pincért, és azt mondta neki:
- A következő állomáson szerezzünk neki tortát. A pincér a következő állomás után azonnal az utasnál termett:
- Uram, örömmel közölhetem önnel, hogy a szakácsunk az ön kedvéért elkészítette ezt a tortát, ás reméli, hogy ízleni fog önnek. És szeretném még átadni ezt a hetvenöt éves brandyt is, társaságunk tisztelete jeléül.
Az utas az asztalra csapta szalvétáját, és ökölbe szorított kézzel kiáltotta:
- Pokolba a tortájukkal Inkább mérges maradok!
Mennyire üres lenne az életünk, ha semmire sem neheztelhetnénk ... 

This entry was posted on 22:35 and is filed under , , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés