Függőségek  

Bejegyezte: Bogriella



HEROIN
Heroin = diacetilmorfin.
Ópiát típusú kábítószerek. Kábítószernek nevezünk minden olyan drogot, amely kábulatot, bódulatot idéz elő (ilyen értelmezés mellett nem minősül kábítószernek pl. az LSD, a kokain, a speed vagy az ecstasy). A heroin az ópiát típusú kábítószerek csoportjába tartozik. Az ópiátok közé sorolunk minden olyan drogot, amely a mák (Papaver somniferum) gubójából származó tejszerű folyadékból állítható elő, vagy ezekhez a vegyületekhez hasonló kémiai szerkezettel és hatással rendelkezik. A drogtörténelemben az első ópiát típusú kábítószer az ópium volt, melynek legfontosabb hatóanyagát, a morfint 1805-ben különítették el. Ezt követte a kodein, a papaverin, a félszintetikus heroin (1874) és a teljesen szintetikus metadon előállítása.
Mivel nem minden ópium alkaloid (ópiát) rendelkezik kábító hatással, ezért a morfinhoz hasonló hatású szereket ma inkább ópioidoknak nevezzük. A heroin gyártásához szükséges ópioidokat a mai napig mákgubóból vonják ki. Kabay János nevéhez fűződik egy másik, olcsóbb eljárás, melynek során máktejből és szalmából vonják ki a szükséges anyagokat. A magyar szabadalomnak köszönhetően hazánk előkelő helyen áll a gyógyászati célra készített morfinszármazékokat exportáló országok sorában.


Történelem. 
Az ópiumot Ázsiában évezredek óta ismerik, a legkorábbi egyértelmű utalás rá az ie. III. évszázadból származik. Szélesebb körben csak a Brit Kelet-Indiai Társaság ópiumbirodalmának XVIII. századi kiépülését követően terjedt el. Amikor a kínaiak rájöttek az ópium veszélyeire, és betiltották a britek által importált szert, kezdetét vette az "ópiumháború", melynek során a világ legnagyobb tengeri flottája kényszerítette Kínát arra, hogy megnyissa kikötőit a brit ópiumkereskedelem számára.
A morfint az amerikai polgárháború során széles körben használták fájdalomcsillapítóként. Ebben az időben számos bejegyzett gyógyszer tartalmazott ópiumot, a szer használata orvosi körökben bevett gyakorlat volt. Amikor a XX. század elején napvilágra került, hogy az ópiátok komoly függőséget okozhatnak, az észak-amerikai piacokról bevonták a legtöbb ópiáttartalmú készítményt, és betiltották az ópiát típusú kábítószerek nem gyógyászati célú használatát.


Gyógyászati alkalmazás. 
Az ópiátokat a gyógyászatban leginkább fájdalomcsillapításra, a hasmenés és a vérhas tüneti kezelésére, továbbá a köhögés csillapítására használják. A mai napig számos kísérlet tűzte és tűzi ki céljául olyan drogok előállítását, amelyek rendelkeznek az ópiátok orvosi szemmel előnyös tulajdonságaival, de nem okoznak függőséget. Ilyen drogot még nem sikerült találni, ezért az ópiátokat (különösen a morfint és a kodeint) még ma is széles körben használják. A heroin használatát magas fokú addiktivitása miatt rendszerint elkerülik. Az ópiátok gyógyászati célú alkalmazását a legtöbb országban speciális rendeletek szabályozzák.

Előfordulási formái, fogyasztása. 
A heroin a feketepiacon leggyakrabban por formájában fordul elő. Bár az ópiátok könnyen felszívódnak a bélcsatornából, szájon át történő fogyasztásukat rendszerint kerülik, mert a belekből felszívódott szer jelentős része a májban metabolizálódik, még mielőtt elérné a központi idegrendszert. Szájon át történő fogyasztás esetén ezért kevésbé kiszámítható a hatás és jóval nagyobb dózisokra van szükség, mint az intravénás adagolásnál.
A heroint rendszerint egy kanálban, citromsav társaságában oldják fel, az oldódást a kanál alá tartott öngyújtóval segítik elő. A felmelegített oldatot vattán keresztül szívják fel egy fecskendőbe (a vatta a szűrő szerepét tölti be). A vénák elszorítása után (a felsőkarra gumit, övet, stb. tekernek) a tűt benyomják a vénába, majd visszahúzzák a fecskendő végét, hogy ellenőrizzék, jó helyre ment-e a tű (ha igen, kifut némi vér). Ezután benyomják az adagot, ami szinte azonnal rendkívül intenzív, orgazmushoz hasonló "flasht" eredményez.

Fiziológiai hatások.
A szer véráramba kerülése után azonnal jelentkező fiziológiás változások a következők: a légzés és a keringés lelassulása, a köhögési reflex gátlódása, a pupilla beszűkülése, a látás élességének csökkenése, enyhe viszketés, a bőr alatti vérerek kitágulása, ennek következtében a bőr felmelegedése, az emésztőrendszer működésének lassulása (ez gyakran székrekedést okoz), néha felléphet rosszullét vagy hányás. Magas dózisoknál eszméletvesztés is bekövetkezhet. Túladagolás esetén a használó kómába esik, végső esetben légzésbénulás miatt beáll a halál.

Pszichikai hatások.
A drog pszichés hatása egyénenként változhat. Érdekes módon laboratóriumi körülmények között sok kísérleti személy, akinek heroint adnak, egyáltalán nem élvezi a hatást, és nyíltan visszautasítja, ha újabb adaggal kínálják. A drog rendszeres használói melegségérzetről, jó közérzetről, békés érzésről és megelégedettségről számolnak be. Gyakran tesznek említést eufóriáról vagy diszfóriáról, rosszullétről, fáradtságról, szédülésről, a koncentrálóképesség hiányáról, apátiáról és letargiáról. Egyes személyek energiával és erővel töltődnek fel, különösen, ha a drog bevételét megelőzően ki voltak fáradva. Magasabb dózisok befelé fordulást és elalvást eredményeznek. Gyakori a kellemes, álomszerű állapot, lebegés. A rendszeres használók élményeiket a legmagasabb fokú extázishoz hasonlítják és gyakran szexuális jelleget tulajdonítanak nekik (különösen az intravénás adagolást követő "rush" vagy "flash" élményének).
A drog sajátos módon befolyásolja a fájdalomra adott reakciót. Gyakori, hogy a kísérleti személyek a szer hatása alatt ugyanúgy érzik a fájdalmat, mint egyébként, meg is tudják becsülni az erősségét, de nem találják azt kellemetlennek, nem törekednek az elkerülésére. A szer csökkenti az általános motivációs szintet: a fogyasztók a hatás ideje alatt kevésbé hajlanak a szexre, a táplálkozásra, illetve az agresszióra.


Veszélyei. 
A tiszta heroin nem okoz komolyabb szervi károsodást, még hosszútávú, rendszeres fogyasztás esetén sem. A feketepiacon kapható heroin azonban gyakran egész sor ártalmas anyagot tartalmaz, ezek a szervezetbe kerülve komolyan károsíthatják annak működését (a leggyakrabban használt hígítóanyagok: glükóz, kinin, hintőpor, liszt, krétapor). További veszélyeket rejt magában, hogy a heroinfogyasztók gyakran elhanyagolják magukat, nem táplálkoznak kielégítően, lefogynak és ez növeli a megbetegedések kockázatát. A megfelelő sterilitás elhanyagolása (pl. a fecskendők közös használata) és a testi állapot általános leromlása miatt különféle fertőzések, fertőző betegségek alakulhatnak ki (pl. hepatitisz, tetanusz, szívbelhártya gyulladás, szív- és tüdőbaj, valamint AIDS). Terhes heroinfogyasztóknál megnő a szülési, születési rendellenességek esélye.

Túladagolás. 
A feketepiaci heroin széles skálán változó tisztaságának köszönhetően előfordulhat, hogy a használó egy alkalommal jóval tisztább anyaghoz jut hozzá, mint amihez hozzászokott. Ha senki nem figyelmezteti a veszélyre, könnyen túladagolhatja magát, a megszokott adagja ugyanis ilyenkor a tolerálhatónál több heroint tartalmaz. A halálesetek egy része a feketepiaci heroinban lévő szennyeződések hatásának tudható be. Néha előfordul az is, hogy a megszokott környezet változása okozza a halált. Ha például valaki hosszú időn keresztül otthon, egyedül lőtte be magát, majd egyszer társaságba kerül és a számára új körülmények között próbálkozik, az egyébként tolerált adag is halálos lehet. Nem tudni pontosan, mi áll ennek a hátterében, de valószínűleg az új körülmények valamiképpen lecsökkentik a droggal szemben fennálló pszichés tolerancia mértékét (ld. az idevonatkozó cikket).

Tolerancia, függőség. 
A heroin egyike a legerősebb toleranciát kiépítő drogoknak. A tolerancia mértéke nagyban függ a fogyasztás rendszerességétől és mértékétől. Míg alkalmi használat esetén mind a tolerancia, mind a fizikai függőség elhanyagolható, a rendszeres használóknál komoly tolerancia épül ki a drog kábító, fájdalomcsillapító, euforizáló és légzésbénító hatásával szemben. Egy gyakorló fogyasztó az átlagember számára halálos dózis többszörösét is tolerálhatja.
A toleranciával párhuzamosan alakul ki az erős fizikai függőség, amely elégtelen anyagi háttér esetén könnyen a perifériára juttathatja a drog fogyasztóját. A drog beszerzési költsége előbb-utóbb eléri azt a határt, amikor a használónak választania kell: felhagy a drogozással, vagy más (általában illegális) pénzszerzési lehetőségek után néz (a drogokra való pénz előteremtésének érdekében elkövetett bűncselekményeket összefoglaló néven beszerzési bűnözésnek nevezzük). Gyakori, hogy a heroinisták maguk is dealerré válnak, esetleg prostitúcióval keresik meg a szerre a pénzt. A fizikai függőség kialakulása után az újabb adag beszerzését nemcsak az eufória utáni vágyódás, hanem az elvonási tünetektől való félelem is motiválhatja. Az is előfordulhat, hogy valaki abba akarja hagyni a szer használatát, de nem tudja, mert képtelen végigcsinálni az elvonást.
Számtalan példa van arra, hogy aki egyszer heroinistává lett, az soha többé nem válik igazán tisztává, mindig benne marad a szer utáni vágyakozás. Az elvonáson átesett fogyasztók között magas a visszaesők aránya. Sokakat egy váratlan nehézség, az egyébként is labilis szociális helyzetük felborulása azonnal visszatérít a szerhez, a régi barátokhoz és életmódhoz. Az idült fogyasztók többsége nem is lát alternatívát maga előtt, úgy véli, képtelen lenne "normális" életet élni, ezért nem is akar leszokni, tudatosan vállalja a lassú pusztulást.


Elvonás. 
A heroin megvonását követően kb. fél nappal a függő elkezdi ingerültnek, feszültnek és gyengének érezni magát, izzad, reszket, könnyezik és folyik az orra. Nem sokkal ezután elkezdődik a "cold turkey" fázis: a bőr nyirkossá válik, a pupillák kitágulnak, reszketés, rosszullét, hányás és komoly alhasi görcsök jelentkeznek, kontrollálhatatlan székelés kíséretében. Előfordulhat láz, rohamok vagy életveszélyes keringési elégtelenség is. Bár az elvonási tünetek roppant kellemetlenek, ritka a halálos kimenetel.
Az elvonás főbb tünetei rendszerint több napig tartanak. A felépülés nagyjából egy hét alatt lezajlik, bár a teljes regenerálódás akár hat hónapot is igénybe vehet. Az elvonás során megszűnik, illetve minimálisra csökken a tolerancia. Vannak, akik kizárólag pénzügyi okokból vesznek részt az elvonókúrákon, a tolerancia eltűnésével ugyanis (egy ideig) minimális mennyiségű heroin is elegendő az "elszálláshoz", a kevesebb anyagért pedig kevesebbet is kell fizetni.


Metadonkezelés. 
A metadon egy szintetikus, a heroinnál lényegesen hosszabb hatástartamú ópiát, amelyet gyakran használnak a heroinelvonásnál. A pácienst először átállítják metadonra, majd a dózis fokozatos csökkentésével a szert teljesen elvonják. Ilyen körülmények között az elvonási tünetek jóval kevésbé viharosak. A megfelelő metadondózisoknak azonban önmagukban is jelentős élvezeti értékük van, ezért gyakran előfordul, hogy a heroinisták átszoknak a metadonra, ami igaz, hogy kevesebb komplikációval jár (különösen, ha az állam gondoskodik a metadon utánpótlásáról), de gyakorlatilag ugyanolyan függőség.

This entry was posted on 16:09 and is filed under , , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés