Függőségek  

Bejegyezte: Bogriella



Az alkohol- és gyógyszerfüggőség
A gyakorlatban sokszor halljuk az alkoholfüggőség és gyógyszerfüggőség (pl. Willis, 1969) kifejezéseket. Főként a farmakológiai elemekből indulnak ki, pedig a függőség egyenes vonalba állítható az eddig hallottakkal. A gyógyszer a függesztő és annak tulajdonságai befolyásolják a függést. Alkohol esetében az alábbiakról van szó (Feuerlein, 1987);
Abnormis, illetve patológiás ivási magatartás (az alkohol fogyasztásának módja és mennyisége), az alkohol okozta testi és pszichoszociális károk.
Toleranciafokozódás kifejlődése, illetve elvonási tünetek ("testi függőség"). Tehát a hatás (pl. a szorongás csillapítása, mámor) elérésére mindig többet kell és képes inni, viszont az ital (vagy szer) elhagyásakor vegetatív izgalmi tünetek jelentkeznek, pl. izzadás, remegés, rossz közérzet, hányinger. Ezt viszont újabb ivással (vagy drogszedéssel) csillapítja.
Szubjektív síkon jelentkező elvonási tünetek (kontrollvesztés, fokozott vágy alkohol után, alkoholra koncentráltság és állandó igény). ("Pszichés függőség").


Ha az első három pont tüneteit tapasztaljuk, abúzusról szólunk, ha pedig a negyedik-ötödik pont szimptómái is jelentkeznek, alkoholfüggőségről beszélünk. Újabb felfogások (DSM-III-R, 1991; DSM-IV, 1991) már nem tartják alapvető kritériumnak a fiziológiai (4. pontban) felsorolt tüneteket, s a hangsúlyt - az e fejezetben leírtakhoz hasonlóan - a szélesebb körű pszichológiaira helyezi: a kényszerű használatra. Kontrollvesztésről beszélünk, mivel képtelen magán uralkodni, s minden energiáját leköti a megszerzésének igénye, s fogyasztásának vágya. Ez betölti szabad idejét, munkáját, kötelességeit is elhanyagolja.
Más oldalú megközelítés a "Sucht" fogalmával nyújt megvilágítást. Iskolánként különböző irányból mutatja be a szenvedélybetegséghez (a Suchthoz) vezető motivációkat, vagyis azokat a hajtóerőket, melyek az alkoholtól vagy más szerektől tehetik az illetőt függővé: a nagy pszichiátriai kórképek (pl. depresszió), a pszichodinamika és tanuláselmélet (az ismétlődés, a szokás kialakulása) egyaránt értékes adatokat szolgáltathat (Wanke, 1987). A pszichodinamikai vonalon felvetődik a hiányos emberi kapcsolatok, a magány oldása különféle szerekkel. Tehát ember helyett itallal vagy droggal. Ha azonban az eredeti pszichoanalitikus modellt vesszük elő, az anya-gyermek, pontosabban az anya-csecsemő modellt - gondoljunk csak az alkohol fogyasztásánál a "leszopta magát" mondásra -, így már közeledünk az alkoholfüggőség mélyebb megközelítéséhez. A legtöbb esetben kétségtelenül van ilyen kapcsolatpótló (vagy emberpótló) elem a fogyasztásban. Ilyen emberpótló (szaknyelven póttárgy) szerepet tulajdonít Freud is a bornak (idézi Burián, 1984). A finomabb elemzés azonban a függőséggel, a megkapaszkodással árnyaltabb megközelítésre nyújt lehetőséget. A sokirányú Freud i túldetermináltság gondolatkörének megfelelően a széles motivációs skála (szorongás, elhagyatottság stb.) közepette a fenti két tényező is jelentős az alkohol-, illetve gyógyszerfüggőség kialakulásában. Itt következő példánkban jól látható, hogy a pszichés függőség hogy tevődik át alkoholfüggőségre, s abban mennyiben talál az egyén megkapaszkodást.


L. M. 59 éves nyugdíjas nő kétoldali súlyos csípőficama miatt protézist kapott, majd rokkantállományba került. Már több ízben volt elvonókúrán, jelenleg is töményet iszik, főként rumot. Alapkonfliktusa, hogy elvált - igen agresszív, durva - férjével kell egy házban laknia, aki állandóan üldözi, figyeli, ellenőrzi, sőt megöléssel fenyegeti. Számos alkalommal meg is verte, "ki van neki szolgáltatva… azt csinál vele, amit akar". "Már ha beszél is róla, remeg… Csak ha iszik, nem fél tőle." Egyszer megpróbált elköltözni a fiához, de onnan is eljött. (Saját szavai szerint: menyével nem tudott kijönni. A fia szerint viszont alkoholizálása miatt kellett visszatérnie eredeti lakásába, ahol persze minden folytatódott tovább.)
Egyfelől tehát a férj és feleség között sajátos szadomazochista kötődés van, melyben a nőnek "el kell szenvednie" a férj összes brutalitását, mazochista függősége miatt, míg a férj nyugodtan kiélheti rajta paranoid jellegű (figyel, kutat, üldöz stb.) agresszív-szadisztikus impulzusait. A nőbeteg ezt a férjétől való kóros függőséget viszi át az alkoholra. Az ivás a szorongás oldása mellett egyben az italban való "megkapaszkodást" is nyújtja. A férjétől függ tehát, abban megkapaszkodni nem tud, ezt az italban találja meg.

A gyógyszerfüggőség tehát a szerhez való olyan kapcsolatot jelent, melyben legtöbbször ott a megkapaszkodás. Ez gyakori pszichotrop kúráknál, amidőn a betegek - az esetek nem kis részében - azért tartanak a sikeres kúra abbahagyásától, mert félnek a visszaeséstől, gyakran ok nélkül. Ezt bizonyítják a nagyszámú, hatásfokon alul szedett gyógyszerszedések. (Nem tagadható az ún. fenntartó adag megfelelő farmakológiai hatása, de sokszor, főként a megfelelő énerővel rendelkező már panaszmentes betegek indokolatlan ragaszkodásáról van szó.)
A függesztő, a függő és az alkoholbeteg viszonya jól látható alábbi példánkban:


38 éves nő, értelmes vállalkozó első válása után kezdett erőteljesen alkoholizálni. Ital nélkül nem tud meglenni, a szája kiszárad, remeg, rosszul érzi magát. Súlyos elvonási tünetei miatt detoxikáljuk és átmeneti tranquilláns kúra mellett pszichoterápiát kezdünk. Anyja, apja és nővére állandóan figyeli, ivott-e vagy sem. Az egész család ezzel forog körülötte. Főként akkor iszik, ha szülei beavatkoznak életébe. Mint vállalkozó ugyan önálló és nagyszerűen végzi dolgát, családja azonban mindenbe beleszól. 8 éves fiát neveli, akivel elég sok a problémája. Kevés időt tud ráfordítani. Válása óta számos partnerkapcsolata volt, de - véleménye szerint - uralkodó természete miatt minden kapcsolata felbomlott. Jelenlegi udvarlója el akarja venni, de a család állandóan ellenvetést tesz. A pszichoterápiás munkában jól haladunk, de teljes absztinenciára nem képes, mert "mindig történik valami" - főként a család beleszólása dolgaiba -, ami miatt nyugtalanná válik és italhoz nyúl. Esküvőjére kerülne sor, de a nővére "beleszólt" az időpontba, mert ugyanakkor ő nyaralni megy. Pszichoterápiás megbeszéléseinkre apja kíséri, aki mindig az ajtó előtt ül. Amikor ezt szóvá teszem apjának, az kifakad: " most már a mi türelmünknek is vége, nem tűrhetjük tovább". A kezelés abbamarad s tovább nem folytatható.

Esetünk több szempontból igen érdekes:
Az alkoholbeteg nő családjától úgy függ, mintha kislány lenne. Ebben számára oldást jelent az ital, amely viszont a szülői függőséget erősíti s egyben a figyelmet is ráirányítja: hiszen állandóan figyelik, nem ivott-e megint? A függő beteg ugyanakkor a magánéletében önálló, sőt, elmondása szerint domináns: másokat tart függőségben. A család olyan intenzíven tartja rajta a kezét, hogy tulajdonképpen kezelését is megakadályozzák, szemünk előtt észlelhető a függesztő atyai terror.
Miért okoznak egyes gyógyszerek, pl. a benzodiazepinok (régebben a barbiturátok) erőteljesebb függőséget, mint más szerek? Ismétlődő farmakológiai hatásokon túli "hozzászokásban" feltételezhető, hogy ezek olyan fokban oldják a feszültséget, melyek nem átmeneti jellegűek, hanem használatuk olyan "űrt" hagy maga után, amilyet a betegek elviselni nem tudnak s vágyakoznak az új, azelőtt még nem észlelt különös "nyugalmi" (fokozott mennyiségben a mámoros) állapot után. Így azután passzív-orális függőség alakul ki. Természetesen e passzív függőséget az eredeti motiváció is készteti, hisz az agresszív, szorongásos, szexuális impulzusokkal szemben az egyén védtelen s a szerek ezen impulzusok elhárításában is segítenek. Elsősorban a feszültség csökkentésével. Az elvonási tünetekben ezeknek az elhárított, lefékezett impulzusoknak is bőven van szerepük. Immár gátlástalanul jelentkeznek, fokozzák és színezik a szorongást, patológiás tartalmakban is megmutatkozhatnak, pszichózisokban, pl. delirium tremensben.
A gyógyszerfüggőséget tehát a szó eredeti értelmében elsősorban lelki függőségként értelmezem, amidőn az illető szer nélkül nem tud meglenni, az iránt sajátos függőségre jellemző késztetést érez. Nem feltétlenül szükségszerűen az elvonási tünetek, inkább az eredetileg csillapított motivációs tényezők megjelenése mutatkozik a szer szüneteltetésekor.
Újabban sokat olvasunk a kodependenciáról. Lényege: az egyik ember függősége magával hozza a másikét. A meglehetősen problematikus fogalom főként az alkohológiában és családterápiában használatos és Subby (Kelemen, 1991) idézett definíciója szerint: "Az a személy tekinthető ko-alkoholistának, akinek az élete egy alkoholistával való elkötelezett kapcsolat s együttélés következtében vált irányíthatatlanná." Vagy mások - Asher és Brisset - szerint: "Egyfelől egy magatartászavarban szenvedő ember problémás viselkedéséhez való reaktív alkalmazkodás, másfelől az aktív gondoskodás köntösében megjelenő szabályozás és irányítás törekvése jellemzi." Főként alkoholista betegek feleségénél találkozunk ko-dependenciával, amidőn az asszony azért vált függővé, hogy férje szenvedélyét mérsékelje. Más esetben az otthonában ivott, hogy az "ne járjon kocsmába". 

This entry was posted on 14:12 and is filed under , , , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés