Mostanában értettem azt meg, amikor szerintem nálamnál jobb és eredményesebb emberről halottam és elkezdtem irigyelni, mert elérte a kitűzött célját, elgondolkodtam az irigységemen és rájöttem, semmi szükségem rá, nincsen okom senkit sem irigyelni, úgysem látok bele a szűk életébe. Ez hasonló ahhoz, amikor egy jó pasit látok és mellette a feleségét/barátnőjét, kapásból irigykedem, aztán rájövök, szükségtelen, őt más unja.
Nehéz nekem a középúton maradnom, amikor belátom, igen, elégedett vagyok az életemmel. Többször előfordul velem az elégedetlenség, mint az elégedettség, viszont az is igaz, régebben, CSAK elégedetlen voltam saját magammal. Tehát még ha csúszkálok is erre-arra, az úton vagyok.
0 megjegyzés