Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Március 4.
A Felsőbb Erő, mint forrás

„Megtanultam hogyan tudok vigyázni magamra. Amire nem vagyok képes én, azt Isten megteszi nekem.”
(Egy Névtelen Alkoholista)
Isten az a Felsőbb Erő, amely pozitív változásaink forrása és irányítója lehet. Ez nem azt jelenti, hogy nem vagyunk felelősek magunkért. Azok vagyunk. De ebben nem állunk egyedül.

A gyógyulás nem afféle „Csináld – magad” feladat. Még csak nem is kell túl sokat foglalkoznunk önmagunk megváltoztatásával. Tegyük meg, amiről azt gondoljuk, éppen most kell megtennünk, azután pihenjünk egy kicsit, s bízzunk abban, hogy a változás javunkra válik.

A gyógyulás azt jelenti, hogy szükségleteink kielégítéséhez nem kell más embert keresnünk forrásul, segíthet, de nem ő a forrás.

Miközben megtanulunk bízni a gyógyulásban, fokozatosan rájövünk, hogy a Felsőbb Erőnkkel kialakított kapcsolat nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat. Semmi szükség arra, hogy vallásos hitek mögé rejtőzzünk, vagy a Felsőbb Erővel való kapcsolatunk ürügyén kibújjunk az önmagunkért való felelősség alól. Kapcsolódjunk rá erre a nálunk nagyobb erőre, és bízzunk benne, hogy energiát, bölcsességet és útmutatást kapunk tőle.

Ma úgy tekintek Felsőbb Erőmre, mint minden szükségletem kielégítésének forrására, beleértve a gyógyulásomhoz szükséges változások forrását is.

Mint azt már említettem egy másik meditáció kapcsán, a Felsőbb Erőm, akit én Istennek nevezek, először a 12 Lépéses csoport volt. A csoport erejében hittem, arra támaszkodtam és a szponzoromra. Aztán később rájöttem, hogy kezd ez átalakulni bennem és szép lassan elkezdtem hinni egy nálamnál nagyobb Hatalomban.
Még a 12 Lépéses Programba kerülésem előtt is hittem Istenben, többször imádkoztam Hozzá. Akkoriban olyanokat kértem Tőle, "kérlek, ezt vagy azt szüntesd meg az életemben", "ezzel vagy azzal az emberrel, ezt és ezt tedd meg"... stb. Hiányzott az alázat (amiről ugye fogalmam sem volt, hogy létezik) és Istent inkább szépen kérve utasítottam. Nem volt bennem hajlandóság, hogy észrevegyem és ezáltal kövessem az Ő akaratát. Akkoriban úgy értelmeztem, az én akaratom legyen meg, ne az Övé.
A Program változtatott ezen is, már ki tudom mondani és olykor már sikerül is Rá hagyatkoznom ezzel: "Legyen meg a Te akaratod!" Megesett, hogy fogvicsorgatva mondtam a tehetetlenségtől, akadályoztatástól kimerülten. Aztán előfordult, hogy belenyugodtam élethelyzetekbe és szelídebben. Nem olyan régen, egy hete meg félve, rettegve suttogtam, amikor a lányomat műtötték. Amíg a műtőben volt, és még nem tudtam róla semmiféle hírt, szinte megszállottan kántáltam "Kérlek Istenem, vigyázz rá!" Tudtam, hogy vigyáz rá, mégis megnyugtató volt számomra, ha meg is kérem. Úgy éreztem, beszélnem kell Hozzá és jobb híján a fentebb említett könyörgés jutott az eszembe és a Bölcsesség Ima:
"Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására, amin változtatni nem tudok,
bátorságot, hogy változtassak, amin tudok és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."

Fontos nekem, nem csak a bajban, DE! a jóban is kapcsolatban maradnom Istennel és megköszönnöm. Minden este elmondom a Bölcsesség Imát, megköszönöm a mai napot, azt, hogy vigyázott rám és a családomra.
Megtanultam a 12 Lépéses Programban, hogy a vallás és a hit két különböző dolog, ami járhat kézen fogva. Nem vagyok vallásos, viszont hitem az van és ez nagyon fontos számomra. Hol mélyebben hiszek, hol éppen hogy, a lényeg, a szál ne szakadjon el, ami a Felsőbb Erőmhöz köt.
Amikor erősebben érzem a jelenlétét, a 12 Lépéses Programban is mélyebben jelen vagyok, amikor meg egyetlen kis szálacska köt össze Vele, akkor lépett be az én akaratom, ezt elég hamar észre szoktam venni, jelez a félelem és ilyenkor többet imádkozom, ezzel ismét közelebb engedem Őt magamhoz.

This entry was posted on 19:04 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés