Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Március 6.
Béke
Ha valamilyen konfliktussal, problémával találkozunk, az első reakció sokszor az idegesség. De így reagálunk a félelmeinkre is. Ha ilyenkor egy kicsit eltávolodunk, és a megbékélést keressük, érzéketlenségnek vagy árulásnak tűnhet. Azt gondoljuk: ha igazán foglalkoztat a dolog, aggódnom kell; ha igazán fontos nekem, nem nyugodhatok meg. Meggyőzzük magunkat arról, hogy minél többet aggódunk, annál jobb hatással lesz az ügy kimenetelére.
Bármilyen probléma megoldásának legjobb forrása a béke. Békés állapotban a megoldás könnyű és magától értetődő. A félelem és az idegesség többnyire a problémát erősíti, nem a megoldást. Tehát egyáltalán nem segít.
A béke, ha mellette döntünk, mindig elérhető. A megoldatlan problémák és a káosz ellenére is. A gondok el fognak rendeződni. Segíthetnek az univerzum más forrásai is: a víz, a föld, egy naplemente, egy séta, egy ima, egy jó barát. Lazítsunk és hagyjuk, hogy a béke elárasszon bennünket.
Ma elengedem azt az ösztönös igényemet, hogy fenntartsam belső zűrzavaromat. A békét táplálom magamban, és bízom abban, hogy a béke forrásából természetes és harmonikus módon és a megfelelő időben megoldás fakad. Tudatosan ellazítom magam, és hagyom érvényesülni Isten szándékát.

Régebben én is úgy hittem, minél jobban aggódom, annál empatikusabb vagyok. Mindegy volt, hogy a sajátom volt e a probléma vagy egy hozzám közelálló személyé. Emlékszem, amikor a lányom bölcsis volt és először hívtak fel telefonon a bölcsődéből, mert megbetegedett, vigyem haza, egyáltalán nem aggódtam. Elfogadtam a helyzetet és cselekedtem. Aztán rajtakaptam magam, és azt mondtam magamnak, milyen anya vagyok én, aki nem aggódik a gyerekéért, amikor beteg. Pedig nem is erről volt szó csak én összekapcsoltam a dolgot. Beindítottam ezzel, a feleslegesen aggódom folyamatot.
Aztán a 12 Lépéses Programban  folyamatosan tanulom a felesleges aggódás ellenszereit. Ilyen pl. az ima. Mint azt már említettem egy előző meditációba. Az ima segítségével nem szűkülök rá egyre jobban és mélyebben a beteges gondolataimra, segít eltávolodnom tőlük és távol is tart.
A nem aggódásban segít az Első Lépés, ami alapja a Programnak, a beismerés a tehetetlenségem felett és ennek elfogadása. Segít a Harmadik Lépés, melyben elhatározom, hogy akaratomat és életemet egy nálamnál magasabb Hatalom gondviselésére bízom.
Ez olykor megy, olykor meg előtérbe tolakodik a káosz igényem és aggódok.
Nem találkoztam még a 12 Lépéses Programban olyan emberrel, akinél teljesen megszűnne az aggódás, félelem, folyamatos a lelki békéje.  A lényeg az, hogy törekedjek rá.
Fontos volt számomra megtanulni azt is, hogy ne azonnal, csípőből tüzeljek. Várjak, gondoljam meg a dolgot, amikor valami sérelem, nekem nem tetsző történik velem egy hozzám közelálló ember által. Hálás vagyok azért, hogy a kivárás képességét ha nem is tökéletesen, viszont némileg elsajátítottam. Akkor működik nehezebben, ha akadályoztatva vagyok a dolgom végzésében, megítélésem szerint, hülyeségekkel, akkor, ha más emberek bonyolítanak a munkámon, a megkérdezésem nélkül, mert szerintük így a jó. Na, ettől még mindig a falnak megyek!

This entry was posted on 20:08 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés