A Kedves Orvos Ismerősöm egyszer azt kérdezte tőlem, hogyan fogom megvédeni magamat az apámmal szemben. Ez időtájt még csak pár 12 Lépéses gyűlésen vettem részt. Azt feleltem, némi gondolkodás után - addigra megtanultam, szabad nekem időt adnom egy-egy válaszra, szabad gondolkodnom előre, szabad fontlóra vennem - azt feleltem, egy falat húzok fel kettőnk közé.
Teltek az évek, a fal maradt, egyetlen egy téglát sem bontottam le belőle. Eljött az az idő, amikor ezzel megpróbálkoztam, úgy éreztem, vagyok már olyan erős, ha apu belém is rúg, már tudom miért teszi és elkezdtem lebontani, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. Azonnal megérezte és kezdődött minden előröl, én meg pillanatok alatt visszafalaztam magam. Ez a haláláig többször megismétlődött és nekem rá kellett jönnöm arra, hogy csakis úgy védhetem meg magam az apám betegségétől, ha a fal kettőnk között marad.
0 megjegyzés