Önbizalmamat olyan módon szedegettem össze apránként, hogy megtettem olyan dolgokat, amikről éreztem, hogy helyes lenne megtennem, viszont nagyon nem akartam. Ilyen volt első lépésben az, hogy elkezdtem 12 Lépéses Csoportokba járni és a gyűlések alatt a tőlem telhető legőszintébben beszélni saját magamról, az érzéseimről, első sorban a félelmeimről.
Emlékszem, amikor eljöttem az első pár gyűlésről, mennyire csodálkoztam saját magamon, hogy ott voltam, végig csináltam. Aztán a másik fontos lépés az volt, hogy válasszak magamnak szponzort a csoportból, egy olyan segítőt, akinek hasonló az életútja az enyémhez, akinek a történetével a legjobban tudok azonosulni és megbízom benne. Nehéz volt megtennem, mivel bíztam az előttem haladókban, a tapasztalataikban, mégis megléptem, magamért. Odaálltam a kiszemelt hölgy elé - fontos, hogy szponzornak azonos nemű társat válasszunk, a romantika elkerülése miatt, kivételt képez ez alól, az azonos neműekhez való vonzódás, akkor ellenkező neműt ajánlatos választani - remegett kezem, lábam, mert ugye a visszautasítás is benne van/lehet a pakliban és megkértem, lenne-e a szponzorom. Már elő is vett egy papírlapot, felírta rá a telefonszámát és elmondta nekem, a nap melyik szakában érem otthon. Nagyon boldog voltam!
Később rájöttem, az önbizalmamat úgy tudom összeszedegetni, ha saját magamért - legelőször a gyógyulásomért - teszek fontos lépéseket.
Nagyon fontos az, hogy minden esetben hagytakozzak az érzéseimre, mert azok nem csapnak be. Amikor rájuk hagyatkozom, jól vagyok, a gyógyulás útján járok. Amikor meg a gondolataim irányítanak, letagadom, megdumálom velük az érzéseimet, elbagatelizálom vagy egyszerűen tudomást sem veszek róluk, akkor szoktam bajban lenni, mert engedem, hogy az ego vegye át az irányítást. Ilyenkor rohamosan kopik az összekapirgált önbizalmam, belépnek a 12 Lépéses Program előtti érzések, magyarul, ilyenkor élem a betegségemet. Aztán, amikor már jól kikinlódtam magamat, alaposan eleget tetem a káoszigényemnek, észbe kapok, belátó leszek az alázat segítségével és máris visszasegítettem magam a gyógyulás útjára.
Igen, így van ez, kicsit erre csúszok, kicsit arra, a lényeg mégis az, hogy visszatalálok a gyógyulás útjára.
0 megjegyzés