Félelmet és szorongást érzek akkor is, ha nincsen meg az Első Lépés második fele nálam, amikor ÉN akarom irányítani az életemet. Jelez a félelem és alkalmazom a gyógyító mondatot, "legyen meg a Te akaratod" ezzel el is engedem, és újból élem az Első Lépés második felét.
A nehezteléssel eleinte volt gondom, marasztaltam, éppen úgy, mint a félelmet, viszont sokkal hamarabb sikerült elengednem. Megengedtem magamnak azt, hogy mérges legyek ott és akkor, viszont a neheztelés már nagyon káros számomra. Míg éltem a függőségemet, képes voltam hónapokig, sőt, évekig is bizonyos sérelmeimen rágódni, ezzel mérgezni a saját jelenemet, életemet.
Nehéz elfogadnom a jót, mert annyira megszoktam a szenvedést, mivel ezt ismerem, nehéz elindulnom az ismeretlen jó felé. Természetesen sikerült már, sikerült teljesen átadnom magam a jónak. Úgy tapasztaltam, amikor krízisek történnek az életemben, elég mélyre le tudom magam vinni, élet-halál kérdést csinálok belőle. Magyarul, túl komolyan veszem az életet.
Ilyenkor eszembe szokott jutni egy Kedves Társam mondata, amivel biztatott engem, "lazán, csak lazán". Hálás vagyok Neki, érte.
0 megjegyzés