Ebbe a "gödörbe" állandóan visszaesek. Időszakosan igényem van arra, hogy bántsam magam, elégedetlenkedjek magammal, drogos nyelven, üssem magam. Tudom, a még meglévő és csak ideig-óráig elengedett káoszigényem irányít. Saját magamnak a lehető legnehezebb megbocsátanom a múltban elkövetett hibákat, botlásokat. Van, amikor sikerül rájuk bólintanom és el tudom engedni őket és van, hogy visszaveszem és amikor már jól kikinlódtam magam, ismét az útjára tudom bocsátani.
Régebben az önbecsülésem szinte teljes hiányából fakadóan éreztem magam másoknál értéktelenebbnek. Azt hittem, magamról még egy plusz bőrt kell lehúznom azért, hogy mások elfogadjanak, és közben nem vettem azt észre, hogy ÉN nem fogadom el saját magam. Nem tanítottak meg arra a szüleim - hiszen ezt ők sem tudták - hogy minden saját magamból indul ki. Amikor nem szeretem magam, nem tudom fogadni a szeretetet sem és adni sem tudom másoknak, ha nincsen önbecsülésem, hiába várom másoktól, hogy becsüljenek meg és meg is becsülnek, viszont fogadni nem tudom a dicséretet.
A legnagyobb öröm számomra az, amikor én tudom saját magamat elismerni, megveregetni a vállamat, hogy igen, ezt nagyon jól megcsináltam, le a kalappal előttem. Ilyenkor röpköd a lelkem és úgy érzem, öt centivel a föld felett lebegek.
A szégyen egészen kicsi korom óta beivódott a lelkembe, olyannyira tökéletesre fejlesztettem, hogy képes voltam mások miatt is szégyellni magam.
Egy példa:
Ültünk az autóban, a gyerekeim apja vezetett és az egyik villanyrendőrnél elkezdte szidni egy másik autó vezetőjét. Azonnal elpirultam, szégyelltem magam HELYETTE és beugrott, amit az Al-Anonban tanultam. Tudjam szétválasztani a saját tetteimet másokétól. Rögtön elengedtem a szégyent, megláttam a valóságot, nem rólam szólt a dolog, én csak egy szemlélője voltam.
Szégyelltem a függőségemet is, mígnem elmagyarázták nekem a Társaim, hogy erről én nem tehetek, igaz ugyan, hogy gyógyíthatatlan, viszont a mai napon, egy 24 órára fel tudom függeszteni a 12 Lépéses Program segítségével. A cukor betegséghez hasonlították, ugyanis a cukorbeteg ember, a napi inzulin adagjával tudja féken tartani a betegségét.
Az én inzulin adagom, minden 24 órában a 12 Lépéses Program, amit a saját tempómban élek, úgy, ahogy nekem itt és most a legjobb.
0 megjegyzés