Bármit akartam kipróbálni, mondtam a szüleimnek, a válasz, nincsen rá pénz. Ha olyasvalamit kértem, amihez nem volt szükség pénzre, akkor a válasz egy egyszerű NEM volt. Kérdeztem, miért nem, a felelet, csak, mert én úgy akarom. Magyarázat nincs.
Ebből a szempontból a gyerekeim apja teljes szabadságot adott és ad a mai napon is.
Nyugodtan kísérletezhettem akkor is, amikor még aktívan éltem a függésemet és a 12 Lépéses Programba kerülésem után is.
Például, amikor két éves körül volt a kislányom (már dolgoztam) meg akartam tanulni kötni. Az egyik kolléganőm gyönyörű pulóvereket, alkotott, tőle is tanultam, kérdezgettem. Emlékszem, amikor nekiálltam a legelső mellénykének, amit a kislányomnak kötöttem, azt sem tudtam hogy kell befejezni a munkát, hogyan kell lekötni a szemeket. Anyósomnál laktunk ekkor és átjött a sógornőm. Ő mutatta meg, hogyan kell befejezni a munkát. Utána nagyon sok pulóvert és kardigánt készítettem a lányomnak, fiamnak és vettem a bátorságot hozzá, még saját magamnak is. Apunak is kötöttem egy pulóvert a 120kg-os termetére, olyan sokszor mondta, neki miért nem kötök. Hát én elkészítettem, ami inkább hálóing volt, mint pulóver. Fel is bontottam, lett belőle a gyerekeimnek sok minden. Eldöntöttem, férfiaknak nem kötök, abban semmi sikerélményem nem volt.
Aztán időszakosan imádok sütni. Ez is egy alkotás. A krémeket a tortákhoz saját magam találom ki, az alap, 1l tej, 3cs. pudingpor (a torta ízesítésének megfelelő) és egy kocka Rama margarin. Aztán ezt már úgy variálhatom, ahogy nekem tetszik. Kelt tésztát is szeretek sütni, kevert tésztát is. Anyósomnál pl. nem volt jó a gáztűzhelyünk sütője, ott folyton palacsintát sütöttem, hetente legalább háromszor. Amikor ezt meguntam, vettem kész ostyalapot és ezt töltöttem meg finom, főzött krémmel. Képviselőfánkot is sütöttem már. Idén karácsonykor nekibátorodtam és elkészítettem életem első zserbóját. Nagyon finom lett, felbátorodva, szilveszterre is sütöttem egy nagy tepsivel. Féltem tőle, nekem túl bonyolultnak tűnt. Beiglit viszont még nem sütöttem, ettől is félek. Majd egyszer nekiállok.
Megtanultam varrógéppel hímezni is, egy bizonyos és nagyon dekoratív módon. Egyik Al-Anonos társnőm foglalkozott saját maga tervezte ruhák eladásával, készítésével, ő tanított meg, neki voltam egy ideig a bedolgozója.
A volt barátommal üveglapot festettünk. Ezt a tevékenységet bevittem a rehabra, ahol dolgoztam, szerették a fiatalok. Az üvegfestés volt az én csoportom. Aztán megtanultam vesszőből kosarat, vázát, meg mindenféle érdekességet fonni.
Szeretek prc könyveket készíteni, ezt tavaly nyáron tanultam. Nem tudom még tökéletesen, viszont a nulláról indulva, meg vagyok elégedve magammal. Szeretem a prc könyveket, van egy P3300 HTC Windows telefonom, direkt erre a célra vettem és ezen olvasom az e-bookokat.
(a blogomba felraktam pár általam készített prc könyvet, le lehet őket tölteni, - a filmeket és a hangoskönyveket is - számítógépen és okos telefonon is lehet őket olvasni)
Mostanság nagyon érdekelnek a scriptek, a weboldal készítés. Ehhez még gyűjtöm az ismereteket, hogy neki merjek állni. Nagy lökést adott hozzá a blogom készítése, egyáltalán nem ördöngösség.
Ezek a kísérletezéseim, mind alkotások, amik örömet adnak nekem - még jobb ha másoknak is hasznukra válnak - növelik az önbizalmamat.
Úgy tapasztaltam, nekem a kísérletezéssel gondom nincsen. Amikor már nagyon akarom, még ha kissé félve, szorongva is, DE! nekiállok - ha szükséges segítséget is kérek hozzá, mint a prc könyvkészítés megtanulásához, vagy akár a kötés megtanulásához kértem - és máris alkotok, szárnyalok, és újból elcsodálkozom azon, hogy én erre is képes vagyok.
0 megjegyzés