A 12 Lépéses Programban, a nemet mondás és a türelem, alázat segítségével tanulom a fontossági sorrendet az anyagiak területén is. A szponzorom azt ajánlotta, ahogy pénz áll a házhoz, azonnal fogjam a feladandó csekkeket és gondolkozás nélkül rohanjak a postára. Az volt ugyanis a probléma, hiába készítettem ki előre a csekkeket, hiába terveztem el, amint a postás meghozza a pénzt azonnal feladom őket, a betegségem mást sugalmazott. Azt sugdosta, majd a következő pénzből kifizetem egy részét, nyugodtan vegyem meg a gyerekeimnek amit az üzlet kirakatában láttam. És bizony legtöbb esetben erre a hangra hallgattam. Amikor a szponzorom elmondta, szerinte mit kéne tennem, a lényeg számomra az volt NE GONDOLKOZZAK csak menjek és adjam fel. Így is tettem.
Volt még egy változtatásra szoruló dolgom a pénzzel kapcsolatban. Elköltöttem azt, ami még nem is volt otthon. A gyerekeim apja x összeget ígért, hogy hazahoz a hét végén. Én meg - mondjuk katalógusból rendeltem valamit - előre elköltöttem azt, ami még a kezemben sem volt. Aztán többször előfordult, hogy közbejött valami, esetleg visszamondták a munkát vagy más időpontra helyezték vagy mégsem kellett annyi mindent csinálni és kevesebb lett a pénz és akkor voltam nagy bajban. Szó szerint kattogott az agyam, sakkoztam az otthon lévő összeggel, mit, hogyan tudok kifizetni, miből fogunk megélni a következő fizetésig. Borzasztó volt!
Eleinte nem értettem mit csinálok rosszul, csak bántottam magam érte, míg nem egyszer rájöttem, azzal a pénzzel gazdálkodok, ami még nincs is! Ettől fogva sokkal jobban figyeltem. Nem mondom azt, hogy nem csábulok el ma is, persze, hogy visszacsúszkálok a régi, megszokottba, viszont már sokkal ritkábban. A fontos és lényeges számomra az volt, hogy megtaláljam az okát és amikor rájöttem, a megoldás is sokkal könnyebben ment.
A kényszerköltekezéssel is vigyáznom kell, szükséges féken tartanom. Régebben a költekezés, a vásárlás adott nekem nagy örömet és boldogságot, sőt, most, hogy így elgondolkoztam rajta, talán még hatalmat is. Egyszer beindult a folyamat, addig nem álltam meg, amíg egy fillér volt a zsebemben. Utána meg átkoztam magam, hogy mennyire ostoba vagyok, milyen helyzetbe sodortam magam és a családomat. Ezt is a 12 Lépéses Programba kerülésem után tudtam megfejteni. Az Al-Anonban jöttem rá arra, hogy az üres szeretet tankomat próbáltam a költekezéssel feltölteni és a családom többi tagjának a szeretetét akartam a különféle ajándékokkal megvenni.
Ahhoz, hogy gyógyítani tudjam bármelyik függőségemet, legelőször szembe kellett vele néznem és a nevén neveznem, felvállalnom, amíg ezt nem tettem meg, értetlenül álltam saját magam előtt és irányított tovább a betegségem, bármennyire is akartam változtatni.
0 megjegyzés