Ezen így még sosem gondolkoztam el. Vannak emlékeim, úgy érzem, apu nem nevelt, hanem utasított, parancsolt. Anyu tanított több mindenre, römizni, kötni, főzni, sütni, vasalni, amíg fiatalabb volt, aztán a függőségéből kifolyólag, egyre jobban befelé fordult. Amikor az első unokája megszületett - a lányom - kicsit kivitte a belső magányából, aztán újból visszasüllyedt. Ez így hullámzott egészen a haláláig. Amikor a fiam született, vigyáztak ugyan mindkettőre, viszont a lányom volt a libling, a fiamat csak ellátták. Ez nagyon hasonló volt az én gyerekkoromhoz, csak ott úgy működött, az öcsém volt a libling és engem láttak el és amikor ezt keveselltem, elkezdtem olyan dolgokat csinálni, amivel magamra tudtam vonni a figyelmüket, hogy törődjenek velem, ha mást nem, apám haragját és anyám szomorúságát. Ez nem volt tudatos nálam. Nem határoztam el, hogy mától rosszalkodni fogok és majd akkor legalább figyelnek rám. Tudat alatt történt a döntés.
Ezek szerint a terhükre voltam? Igaz, hogy több érzelmi szükségletemet nem tudták kielégíteni. Ma már tudom, nem csak az enyémeket, hanem a sajátjukét sem, függőségükből eredően.
Nálam is így volt ez, amíg aktívan éltem a függőségemet. Fizikailag elláttam a gyerekeimet, viszont nagyon keveset játszottam velük. Elfáradtam estére és bűntudatom volt emiatt. Amit nem tudtam akkor még, hogy nem is csoda, hogy folyton fáradt voltam, hiszen egyedül voltam a két gyerekre.
A 12 Lépéses Programban tanultam meg azt, hogy megsimogassam a lányomat. Tudatosan nyúltam felé naponta és megsimogattam a haját vagy megöleltem. Nagyon furcsa volt és idegen az érintés, hiszen engem sem öleltek és nem simogattak a szüleim. Emlékszem, amikor a lányom kis iskolás volt, elvittük reggel az iskolához. Mivel tudtam, az nap dolgozatot írnak, azt mondtam neki: "tudom, hogy jó jegyet fogsz haza hozni, hiszen megtanultad." Előtte ilyent nem hallott tőlem, emlékszem ahogy rám nézett a csodálkozó szemeivel.
Megtanultam és megértettem, hogy azt adták a szüleim, amit tudtak, több nem tellett tőlük. Hálás vagyok a 12 Lépéses Programnak, mert saját magam tanulmányozásával lehetőséget ad és adott nekem arra, hogy többet adhassak a gyerekeimnek, mint amit én kaptam.
Jelentem, a szeretet tanulható.
0 megjegyzés