Szép történetek  

Bejegyezte: Bogriella



Lát engem...
Lát engem nővérke? 
Amikor rám néz,azt gondolja:
mogorva öregasszony,lassú,
mindenben bizonytalan,zavart tekintetű,
aki mindent lepecsétel,amikor eszik,
nem felel,amikor maga elégedetlenkedik,
aki nem veszi észre,hogy
fogytán a kedve,ereje.
Olyan,mintha nem tudná mit csinál,
minden lépcső magas neki,
és nem látja,hová-merre tart.
Aki akarat nélkül tűri,
hogy mindent,más csináljon vele,
etessék,fürdessék és egyebek.
Ilyennek lát?
Nyissa ki a szemét,nővérke,nézzen rám.
Szeretném elmesélni,ki vagyok én,
aki itt csendben ül,akkor eszik és iszik,
mikor maga nővérke,úgy akarja.
Nézzen rám!

Tíz éves kislány vagyok, 
akit a szülei úgy szeretnek!
Tizenhat éves,csinos lány, 
aki arról álmodik,hogy majd egy férfié lesz....
Húszéves menyasszony,akinek szíve meglódul 
a gondolatra is,hogy hamarosan hűséget
esküszik,s azt be is tartja.
Huszonöt éves:kisbabája van, 
Harmincas:gyerekei cseperednek,önállósodnak.
Negyvenes:gyerekei felnőttek,
kirepültek a házból.
Itt a férjem,még mindig örülünk egymásnak.
Ötvenéves koromban?Jönnek az unokák,
kitöltik napjainkat,
gyerek zsivajtól hangos a ház, 
újból vannak gyerekeink, 
a szerelmemnek és nekem.
Sötét napok közelítettek, 
meghalt a férjem.
Jövőm a magány,a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak, 
az emlékeimnek élek és a szeretet van velem.
Az ember elszürkül,ha öreg és beteg,
kicsit tán ütődöttnek is látszik.
De hát egy öreg asszony vagyok,
bája tűnt és ereje fogyott. 
Ebben a testben mégis
egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre.
Emlékszem fájdalmaimra!
Szeretem és újra átélem az életem,
mely olyan gyorsan elröpült.
Elfogadom a hideg tényt,
hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyílna a szeme,nővérke,sosem 
csak egy mogorva öregasszonynak látna.
Jöjjön közelebb hozzám,nézzen rám!

This entry was posted on 20:22 and is filed under , , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés