Nehéz nekem az ünnepeket megélnem - még mindig, olykor könnyebb, máskor meg nehezebb - ez abból adódik, hogy gyerekkoromban ünnepnapokon - Karácsony, Húsvét - nagyobb volt a feszültség, mint máskor és bizony arra is emlékszem, amikor apu veszekedett anyuval, mert úgy érezte nem a megfelelő ajándékot kapta a család. Lexikonokat, könyveket vett anyám ezen a Karácsonyon a család minden tagjának. Szegény anyám, elsírta magát. Aztán előfordult ez többször is, úgyhogy én az ünnepektől még mindig félek, tartok, sokszor úgy érzem, csakis egyedül énrajtam múlik a család hangulata, én vagyok érte a felelős. TUDOM, hogy más emberek hangulatáért nem felelhetek, csak hát a fejemtől a szívemig hosszú út vezet.
Naszóval, ma nekiálltam a nagy sütés-főzésnek és úgy, hogy nem engedtem magam azon agyalni, hogy de nagyon utálom az ünnepeket, milyen jogon erőszakolják rám, amikor én nem kérek belőle... stb. Persze megtehetném, hogy nem készülök, nem alkotok ünnepi fogásokat, csak hát azért ennyire önző mégsem vagyok, itt a családom... Csakis a feladatomra koncentráltam, arra, éppen mit sütök vagy éppen mit főzök és mikor fog lejárni a mosógép, hogy kiteregethessek. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy amiről én úgy gondoltam legalább öt-hat óra kell az elvégzéséhez, négy óra alatt teljesen befejeztem. A teraszunkra még ide sütött a nap, kimentünk a fiammal és a kiskutyámmal kicsit levegőzni, napozni, beszélgetni.
Természetesen a család minden egyes tagja jól tudja hogy érzek én az ünnepnapokon, elmondtam nekik és az okát is. Próbáltam magamban tartani, nem ment. Annyira feszült voltam ettől, hogy ki kellett mondanom. Így sokkal jobb, hogy nem titkolom, több energiám marad a készülődésre.
Többször emlegetem a meditációk alkalmával, hogy a 12 Lépéses Program alapja, az elfogadás és az elengedés. Jelen esetben elfogadom azt, ahogy érzek az ünnepekkel kapcsolatban és mivel elfogadom, már el is engedem, ezzel energiát, időt, spórolok meg magamnak. Vállalom magam és a családom előtt az ezzel kapcsolatos érzéseimet, megéléseimet és az útjukra bocsátom őket.
Régebben a családom előtt titkolóztam a legtöbbet, játszottam az erős nőt, anyát. Több mint tíz év 12 Lépéses Programokban eltöltött idő kellett nekem ahhoz, hogy erre rájöjjek és változtatni tudjak rajta.
0 megjegyzés