Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Április 6.
Türelem

Milyen fárasztó, amikor mindenki türelemre int!
Milyen idegesítő, ha végre akarunk valamit, vagy lépni szeretnénk, de közbejön valami! Milyen bosszantó, ha valaki azt mondja, várjunk, miközben egyre idegesebbek leszünk, amiért tétlenségre vagyunk kárhoztatva!
A türelemre intést ne keverjük össze azzal a régi szabállyal, hogy ne legyenek érzéseink. A türelem nem azt jelenti, érzések nélkül kell végigcsinálnunk az életet és a gyógyulást.
Légy ideges! Légy türelmetlen! Légy olyan dühös, amennyire dühösnek kell lenned, ha egyszer nem kapod meg, amire szükséged van! Ne félj félni!
Ha uralkodunk érzéseinken, ezzel még nem tudjuk kézben tartani a folyamatokat.
Akkor leljük meg a türelmet, ha átengedjük magunkat érzéseinknek. De a türelmet nem lehet erőltetni. Olyan ajándék, amely szorosan követi az elfogadást és hálát. Ha átérezzük és elfogadjuk magunkat és azt, ahol éppen tartunk, többé válhatunk, és messzebb juthatunk.
Ma megengedem magamnak, hogy vállaljam érzelmeimet, s közben türelmet gyakoroljak.

A türelem a régi életemben nem szerepelt. Mindent akartam és azonnal.
A 12 Lépéses Programban tanulom, hogy erre nekem minden nap szükséges odafigyelnem.
Nem azt jelenti, hogy elfojtsam az érzéseimet közben, csak azt az égető, sürgető, kényszert kezeljem, ami túlzottan indulatossá tesz. A türelmet valóban nem lehet erőltetni, viszont tudatosan figyelni rá és tanulni, azt lehet.
Így tanítottam magam.
Este, amikor eljött a lefekvés ideje - a gyerekeim ekkor még kicsik voltak - tudatosan kezdtem el arra figyelni, hogy türelmes legyek, ne indulatoskodjak velük. Együtt pakoltuk el legtöbbször a játékokat vagy ha nekem más dolgom volt és nem tudtam segíteni és kicsúsztunk az időből, mondjuk 10 percet, azt mondtam magamnak, türelem, ettől nem fog összedőlni a világ. Éreztem a sürgető, indulatos, megszokott érzéseket, mivel tudtam, ezek károsak nekem, többször előfordult, hogy imával intettem türelmesebbre magam. Ezt alkalmaztam a boltban sorbaállás közben is. Az ima mindig megnyugtatott és így van ez a mai napon is.
Megtapasztaltam, én nem lehetek annyira dühös, amennyire csak képes vagyok dühös lenni, mert annyira rápörgök, hogy átesek a ló másik oldalára. Megmutatom a dühömet, meg is élem, viszont attól óvakodom, hogy túlzásba vigyem, hogy a dühöm irányítson. Kitombolja magát és egy pillanattal se marasztalom tovább, engedem, had menjen. Nekem luxus, ha haraggá növesztem.
Tanítottam magam a kötésen keresztül türelmesebbnek lennem, amikor egy új mintát tanultam és egy idő után nem úgy ment, ahogy azt én elképzeltem. Ilyenkor is az imával nyugtattam magam, vagy a "lassan siess!" szlogennel.

This entry was posted on 18:01 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés