Szinte nem voltak határaim, vagy annyira határozatlanul mutattam meg őket, hogy egy akaratosabb, erőszakosabb ember azonnal át tudott lépni rajtuk.
A határaimat és a kényszeres adást a NEM-et mondásom elkezdésével tudtam kijelölni és beszüntetni. Lassan, fokozatosan működött és elkezdtem magam tisztelni. Erősebbnek, magabiztosabbnak éreztem magam. Nem szorongtam attól, hogy bárki kérhet tőlem szinte bármit és nem tudok nem-et mondani... szabadságot adtam magamnak.
Régen éreztem áldozatnak magam az adásaim miatt, ugyanis elvárásaim voltak ezzel kapcsolatban, ha én adok valakinek valamit, elvártam tőle azt, amikor én kérek, viszonozza. Hát ez így nem működött.
Ma, ha adok, nem várok el érte viszonzást, csak adok, mert mondjuk megtehetem, mert akarok adni, mert jól esik adnom. Nem azért adok, hogy viszonzásul és saját magam helyett, szeressenek engem.
Kapni is szerettem, csak nem tudtam/mertem elfogadni. Nagy unszolások árán fogadtam el azt, amit másoktól kaptam. Szabályosan zavarban voltam.
Az Al-Anonban megtanultam, hogy fontos vagyok, szerethető és ha kapok valamit, az megtisztelő, hiszen aki adja, NEKEM adja, mert NEKEM szánja.
Rájöttem, mennyire megalázó az a mondat, amit a családtól, ismerősöktől hallottam, mikor ünnepekkor átadtam az ajándékomat nekik - NEM KELLETT VOLNA - A válaszom az volt, de igen, mert ezt neked szántam.
Az elvárásaim nagy mértékben lecsökkentek a gyerekeim apja mellett. Eleinte, mondjuk Karácsonykor, folyton csalódott voltam, mert nem azt kaptam, amit szerettem volna, vagy éppen nem kaptam semmit. Azt mondtam magamnak, na, ebből elég, majd én ezentúl megveszem magamnak aminek örülnék, befejezem a csűrcsavaros célozgatásokat, elég volt a kesergésekből.
A mai napon is eszerint élek. Amire vágyom, vagy amire szükségem van, megveszem magamnak és örülök neki. Mutogatom a lányomnak, a fiamnak és senki emberfiától nem várom azt el, hogy kitalálja a gondolataimat vagy éppen a rejtjeleim megfejtésével bíbelődjön.
A legjobb, szeretek adni és kapni saját magamtól és örülni tudok az ajándékaimnak és ennek következményeképpen, szeretek adni másoknak és kapni is szeretek másoktól.
Még valami eszembe jutott ezzel kapcsolatban!
Régebben nem hallottam meg a gyerekeimtől, - nem csak tőlük, másoktól sem - milyen ajándékot szeretnének, megvettem azt, aminek SZERINTEM örülnének. (a saját belső gyerekem vágyait elégítettem ezzel ki és nem a gyerekeimét)
Ma már meghallom a kívánságaikat és nem azt kapják, amit én szeretnék nekik ajándékozni, hanem azt, aminek tényleg örülnek.
0 megjegyzés