Örülnöm KELLETT - látványosan - az általuk vett dolgoknak, még akkor is "örültem" nekik, amikor pedig nem tetszettek. KI KELLETT mutatnom a hálámat - holott ezt a szót sosem használtuk itthon - örömömet, mert amikor csak szimplán mosolyogtam, az nem volt elég nekik, apu ilyenkor megjegyezte anyámnak "látod, a lány nem is örül annak, amit kapott".
Később, amikor a második munkahelyemen dolgoztam, egyik munkatársnőm piszkált is amiatt, mennyire tudok ÖRÖMKÖDNI. Szó szerint idegesítette. Megértem.
A 12 Lépéses Programban tanulom nevén nevezni a saját érzéseimet, vállalni és megmutatni, aki valójában vagyok. Az örömöt is... igen, én "csak" mosolygok, amikor számomra kedves ajándékot kapok, vagy kedves szavakat, viszont ilyenkor aki a szemembe néz, megláthatja mennyire örül a lelkem.
Feldmár András mondta:
"Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat."
Teljesen egyetértek vele, - mily öntelt megállapítás ez a részemről - értem és érzem is miről beszél.
Ha reggel úgy kelek fel, "Istenem, már megint ezt és ezt KELL csinálnom" vagy "már megint egy rám erőszakolt ünnep, amit végig KELL sütnöm, főznöm", ezzel tönkreteszem a napomat, élem az áldozat és a mártír szerepet, amit ugye nagyon jól ismerek.
Amikor úgy ébredek, "Igen, hát ez van (elfogadom) és ha törik, ha szakad végig csinálom" már sokkal könnyebben fog menni. Nem beszélve arról, amikor azzal ébredek "már megint nem süt a nap" - ugye efölött sincs hatalmam - DE! azt mondom magamnak, itt és most boldog vagyok mindentől függetlenül és ezt mondom a következő percben vagy órában, akkor boldog is leszek és tudok örülni az életemnek.
Hiszen mi bajom is lehet valójában? Függő vagyok, sajnálkoznak mások. Igen, válaszolom, egy olyan függő, akinek megadatott, hogy saját maga tartsa karban a betegségét - ami ugye gyógyíthatatlan, viszont a 12 Lépéses Programmal megállítható - a társai és Isten segítségével.
Több társamtól hallottam, "inkább legyek függő, mint rákos!" Egyetértek.
0 megjegyzés