Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Április 15.
Kommunikáció

Erőnk birtokbavételének fontos része a világos, egyértelmű, az érdekeinket képviselő kommunikáció elsajátítása. Nem kell kerülgetnünk a forró kását, hogy megszondázzuk a másik várható reakcióját. Ha megjegyzéseinkkel bűntudatot igyekszünk kelteni, bűntudatot fogunk érezni mi is. Nem kell a másikat feltétlenül kímélnünk, és azt sem várhatjuk el, hogy a másik is ezt tegye velünk. Beérhetjük azzal, ha meghallgat és elfogad, és mi tisztelettel meghallgatjuk a másik mondandóját.
Nem sokat ér, ha világos beszéd helyett csak célozgatunk. A másik nem tud olvasni a gondolatainkban, s a köntörfalazásért joggal neheztel ránk. Legjobban úgy képviselhetjük felelősséggel azt, amit el akarunk érni, ha kerek perec kimondjuk. Így ahhoz is ragaszkodhatunk, hogy mások se kerteljenek. És ha egy kérésre nemet kell mondanunk, tegyük egészen nyugodtan. Ha valaki meg akarja szabni, mit tegyünk, kerek perec visszautasíthatjuk.
A felelősségteljes kommunikáció része az is, hogy nyíltan kifejezzük csalódottságunkat vagy haragunkat; így nem késztetünk senkit találgatásra, illetve nem kényszerülünk arra, hogy ezek az érzések másképp keressenek utat. Ha nem tudjuk, mit mondjunk, ezt is nyugodtan megmondhatjuk.
Kérhetünk tájékoztatást, és a megfelelő szavak használatával törekedhetünk szorosabb kapcsolatra, de nem szabad agyonbeszélni a másikat. A butaságokra pedig nem muszáj odafigyelnünk. Mondjuk el, amit akarunk, és maradjunk ennyiben.
Ma beszélgetéseim során mellébeszélés nélkül és nyíltan fogok kommunikálni. Elkerülöm a másokat befolyásolni próbáló, célozgató, bűntudatgerjesztő kijelentéseket. Tudok tapintatos és megértő lenni, ha kell. És ugyanúgy tudom képviselni a saját érdekeimet.

Régebben nagy célozgató voltam. A gyerekeim apjában, legalább egy dakota indián tehetségének kellett volna megbújnia, hogy a füstjeleimet megfejthesse. A csalódásaim eredeménye olykor hiszti volt, máskor meg duzzogás.
Mivel apám arra tanított, tanuljak meg gondolkodni a másik ember fejével, úgy gondoltam, mivel nekem az megy, hát másoknak is fog menni.
Mekkorát tévedtem!
Az alapot nem láttam, hogy a másik ember feje az ő nyakán van és nem az enyémen.
A másik ember fejével nem tudok gondolkodni és nagyon hálás vagyok akkor, ha a sajátoméval sikerül.
A 12 Lépéses Program tanított és tanít ma is arra, hogy a vágyaimat, igényeimet hangosan kimondva vállaljam, kérjek. Megtanultam kérni, amiről régebben azt gondoltam, hogy aki kér, az gyenge ember. Összekevertem a kunyerálással. Aki kér, az igen is erős és határozott ember, olyan, aki kapcsolatban van saját magával, az érzéseivel és a gondolataival. Hosszú út vezetett el odáig nálam, amíg megtanultam kérni, még hosszabb, amíg megtanultam elfogadni.
Ahhoz is hosszú időnek kellett eltelnie, amíg megtaláltam a pontos szavakat, amikkel érzéseimet kifejezhettem, és el mertem mondani azokat.  

This entry was posted on 17:33 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés