Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Április 16.
Hagyjuk megtörténni a dolgokat

Nem kell olyan keményen hajtanunk, hogy eljussunk a szükséges felismerésekhez. Megtanultuk, hogy előfordulnak fájdalmas és csalódást okozó dolgok, gyakran okkal és magasabb célért. Igen, ezekből sokszor valami jó sül ki. De nem kell túl sok időt és energiát fecsérelnünk arra, hogy kiderítsük életünk minden részletének okát és célját.
Előfordul, hogy nem indul el a kocsi. Csődöt mond a mosogatógép. Néha meghűlünk. Elfogy a melegvíz. Olykor kifejezetten pocsék napunk van. És bár segít, ha elfogadjuk ezeket a bosszantó dolgokat, mégsem kell rágódnunk rajtuk, megkeresni a helyüket az események hálójában.
Oldd meg a problémát! Javíttasd meg a kocsit! Szereld meg a mosogatót! Ápold magad, hogy kigyógyulj a megfázásból! Várj a tusolással, amíg újra felmelegszik a bojler! Rázd le magadról ezt a pocsék napot! Ne végy mindent a szívedre!
Ha szükségünk van bizonyos felismerésre, akkor ebbe az irányba fognak vezetni. Az ismétlődő sémákat persze meg kell figyelni. De a nagy felismerések és a fontos folyamatok gyakran természetesen következnek be.
Nem kell megkérdőjeleznünk mindent azért, hogy megtudjuk, hogyan illeszkedik a „nagy tervbe”. A terv – a tudatos érzékelés, a felismerés, a személyes fejlődés lehetősége – idejében felfedi magát. Talán éppen az a feladat, hogy megtanuljuk akkor is megoldani a problémáinkat, ha nem ismerjük pontos értelmüket. Talán éppen az a feladat, hogy bízzunk magunkban és tapasztalatunkban.
Ma hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, és nem aggódom minden egyes esemény jelentése miatt. Bízom abban, hogy ez gyorsabb fejlődéshez segít hozzá, mint ha folyton nagyító alá venném az eseményeket. Bízom abban, hogy feladataim idejében felfedik magukat előttem.

Nem szoktam sem régebben, sem ma keresni annak az okát, ha elromlik a mosógép vagy a porszívó. Elromlott és kész. Viszont! még ma is olykor feldühít, a változás annyi, hogy sokkal hamarabb a dühöm helyébe lép az elfogadás, elengedés.
Azt, hogy függő vagyok, elfogadom. Szép lassan összeállt az oka is, holott nem kutattam.
Tanulom, nem ellenem vannak a problémák, hanem értem és nincsenek büntetések csak következmények.
A meditáció címéről - hagyjuk megtörténni a dolgokat - más is eszembe jutott. A rágörcsöléseim, az én akaratom, hogy tűzön-vízen át, ha törik ha szakad akkor is! megcsinálom, megszerzem!
A 12 Lépéses Program előtti életemben erre nagyon sok energiám elment. Az évek alatt megtanultam, megtapasztaltam, hol van vége az én akaratomnak és hol kezdődik az Övé. Hol van az a határ, amikor én, mint ember - mindenféle rágörcsölés nélkül - többet nem tehetek egy bizonyos dolog jobbá tételében, megvalósításában. Ilyenkor leállok és azt mondom, emberileg amit tudtam, megtettem, a többit rábízom a Felsőbb Erőre. Ezzel már el is engedem. 

This entry was posted on 17:56 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés