Nehéz volt megtennem, hogy három évvel ezelőtt a lányomnak egy határidőt kijelöljek a munkavállalásával kapcsolatban. Hónapok óta csak lézengett, lődörgött, nem is keresett magának munkát és amikor rákérdeztem, azt válaszolta, nincs. Megmondtam neki, kettő hetet kap arra, hogy munkát találjon, különben mennie kell itthonról. (persze előtte hónapokig könyörögtem) Egy héten belül volt munkahelye és pár hónap múlva elköltözött hazulról. Azóta is külön élünk, kivéve a betegségei idején, olyankor hazaköltözik pár napra.
Megtapasztaltam, amikor kijelölök magamnak (akár másvalakivel kapcsolatban vagy a saját dolgaimmal kapcsolatban) egy határidőt, tényleg felszabadulok a dolog súlya alól, már nem központi helyen szerepel a dolgaim elvégzésében, léphetek egyet tovább. Viszont amikor nem tartom be a kijelölt határidőt, rendesen tudok szenvedni. Ebből a szempontból eléggé rugalmatlan vagyok saját magammal szemben és másokkal is.
Mint ez a mostani halogatás! MINDIG megszenvedem és mégis szükségem van arra, hogy időszakosan beleessek! Aztán meg kivisz a jelenből, alig várom, hogy holnap legyen, hogy végre eleget tehessek a saját magamnak tett ígéretemnek...
0 megjegyzés