Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Április 28.
Harag, családtagjainkkal szemben.

Sokan haragszunk családunk egyes tagjaira, s ez az évek múlásával halmozódik. Sokunknak a harag volt az egyetlen lehetősége arra, hogy megszakítson egy egészségtelen kapcsolatot valamelyik családtagjával. Ez volt az az erő, mely meggátolta, hogy bizonyos családtagjaink fogságban tartsanak mentálisan, érzelmileg, néha spirituálisan is.
Fontos, hogy bűntudat és szégyen nélkül érezzük át – és fogadjuk el – haragunkat családunk tagjaival szemben. Fontos, hogy megvizsgáljuk a családunk tagjaival kapcsolatos bűntudatunkat, mert a harag és a bűntudat gyakran összefonódik. Elfogadhatjuk azt a haragot, sőt örülhetünk neki, mert megvédett bennünket. De kitűzhetünk újabb célt is: élni fogunk a szabadságunkkal.
Ha ezt megtesszük nem lesz szükségünk többé a haragra; eljuthatunk a megbocsátáshoz.
Gondolj szeretettel családod tagjaira! De engedd meg magadnak azt is, hogy haragudj. Bizonyos ponton igyekezz megszabadulni a haragodtól. De légy elnéző magaddal, ha időről időre újra felbukkan.
Mondj köszönetet Istennek érzéseidért! Érezd át őket! Engedd el őket! Kérd Istent, áldja meg a családodat, és vigyázzon rá! Kérd Istent, hogy segítsen szabaddá válnod!
Hagyd, hogy a gyógyulás arany fénye ragyogjon mindazokra, akiket szeretsz, és azokra is, akikre haragszol! Hagyd, hogy a gyógyulás arany fénye ragyogjon rád is.
Bízz abban, hogy a gyógyulás ebben a pillanatban is tart!
Segíts elfogadnom minden lehetséges érzést családom tagjaival szemben. Segíts, hogy hálás lehessek a tőlük kapott leckékért. Elfogadom a gyógyulás arany fényét, mely most rám és családomra ragyog. Köszönetet mondok Istennek azért, hogy a gyógyulás nem mindig csinos kis csomagban érkezik.

Nagyon jól ismerem ezt, a harag területén eléggé otthonosan mozgok.
Régebben folyton haragudtam valakire, általában anyósomra, a férjem nővérére (van másik sógornőm is, az öcsém felesége, vele nem tartom a kapcsolatot, ő zárkózott el), és apura. A haragot még megtámogatta a félelmem és a megfelelésem. Azért haragudtam rájuk, mert bármit tettem, nem fogadtak el, nem szerettek. Féltem a szeretetlenségtől, azt súgta nekem, nem vagyok jó.
A 12 Lépéses Programba kerülésem után évekig amiatt haragudtam saját magamra és szégyelltem magam miatta, mert visszanézve észrevettem, hogy többször megaláztam magam előttük, mindezt tettem a szeressetek engem saját magam helyett jegyében.
Ma már nem kuncsorgom senki szeretetét. Elfogadom, hogy vannak körülöttem olyan családtagok, akik nem képesek szeretni és nem azért nem szeretnek engem, mert nem vagyok szerethető. Így már egészen másképpen hangzik, ugye?!
A 12 Lépéses Program gyűlésein tanultam azt, hogy nem jó nekem a folyamatos harag, visszaeséshez vezethet. Haragudhatok, viszont ne lovaljam bele magam, ne tekeredjek rá, ne vigyem hosszú napokon keresztül, mert az árt nekem.
Volt olyan időszak az életemben, éreztem, egyre feszültebb vagyok, egyre jobban szorongok. Kutattam magamban az okát és végre rájöttem, egy ideje nem mertem/tudtam haragudni. Lenyeltem a haragomat, nem éltem meg. Aztán, amikor végre sikerült kiadnom magamból, micsoda megkönnyebbülés volt.
Arra is vigyázok, hogy ha valakire haragszom, ne máson csattanjon.
A 12 Lépéses Program előtti életemben, ugyanúgy, ahogy apu kiválasztott engem még gyerekként, később anyámat, én is a lányomon vezettem le. Óriási bűntudatom volt emiatt, viszont azt nem tudtam, hogy csinálhatnám másként. Ez volt a példa.
A 12 Lépéses Program tanított arra, hogy a saját magam bűntudatát, félelmét, türelmetlenségét, a haragomat ne a másik emberen vezessem le, hanem üljek le és nézzem meg magamban, mi lehet az oka.
Megtörtént, hogy hazajöttem valahonnan, ahol nagyon felbosszantottak és ahogy beléptem a lakásba, meglendítettem a táskámat és bevágtam a konyha másik felébe. Ezt látta a lányom, ijedten nézett rám, nem tudta mi bajom van. Elmondtam neki, hogy valaki felmérgesített, nem róla szól a dolog, neki semmi köze hozzá.
A 12 Lépéses Program előtti életemben nem tudtam elviselni, ha mások haragudtak rám.
Hosszú időnek volt szükséges eltelnie ahhoz, hogy a mai napon megengedhessem magamnak a mások a felém irányuló haragját. Általában amiatt szoktak rám haragudni, mert nemet mondok olyan kéréseikre, amiket nem tudok vagy nem akarok teljesíteni.  

This entry was posted on 17:07 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés