Ilyesmiket mondogatok magamnak:
"nyugi, csak nyugodtan, meg fogod tudni oldani, sikerülni fog, türelem"
"lassan siess!"
"nem hagyom magam, erős vagyok, meg tudom csinálni!"
és az ima, amely minden egyes esetben segít:
"Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására,
amin változtatni nem tudok.
Bátorságot, hogy változtassak, amin tudok,
és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget."
Úgy imádkozom, hogy csak az ima szavaira koncentrálok, nem automatikusan mondogatom - persze az is szokott segíteni - hanem lassan, odafigyelve, csak az ima van - Felsőbb Erő - és én. Eleinte ez furcsa volt nekem, olyan eseteknél, amikor mások - idegenek - is jelen voltak. Azzal tettem helyre magamban, a fejembe úgysem látnak és imádkoztam tovább.
Ilyenkor nagyon hamar lenyugszom, rendeztem az első felindulást és már léphetek is tovább... ringatózva.






0 megjegyzés