Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Május 3.
Megszabadulás önös vágyainktól.

„Kérlek, tisztítsd meg gondolkodásomat, önös szándékaimtól, a tisztességtelenségtől és a hibás motivációktól.”

(A Névtelen Alkoholisták programjából.)

Az önös szándék nem azonos azzal, hogy élünk erőnkkel azért, hogy gondoskodjunk magunkról, hiszen ez Isten akarata. Különbség van az önmagunkról való gondoskodás és az önös szándékok között. Igazából nem a viselkedésünk ad okot a kritikára, hanem a mögötte meghúzódó motivációk.

Amikor élünk erőnkkel, és gondoskodunk, óvjuk magunkat, vagy más egészséges ösztönzés hatására cselekszünk, ezt kellemes, harmonikus érzés kíséri, amely az önös akarat és szándék vezérelte tettekből hiányzik. Megtanulunk különbséget tenni. De nem minidig ismerjük fel a különbséget. Néha minden ok nélkül idegesek leszünk, és bűntudatunk ébred. Meg fogunk lepődni, hogy Isten milyen sokféle módon sarkall minket önmagunk szeretetére. Bízhatunk abban, hogy az önmagunkról való gondoskodás mindig helyes. Meg akarunk szabadulni önös szándékainktól, de mindig szabad gondoskodnunk magunkról, óvnunk magunkat.

Istenem, vezéreld ma indítékaimat, és tarts meg ösvényeden. Segíts, hogy szerethessem magam és másokat is. Segíts megértenem, hogy e kettő, többnyire összekapcsolódik.

A tisztességtelenség... mit is jelent ez számomra?
Hazugság, önzés, csalás, becsapni másokat csakis azért, hogy a saját, át nem gondolt érdekeimet érvényesítsem. Valamilyen okból nekem erről - saját magam után - Jockey Ewing jut az eszembe. Számomra ő a tisztességtelenség "apostola". A nagy ágyú, aki még rajtam is túltett.
Régebbi életem bővelkedett a tisztességtelenségben.
Hazudtam a szüleimnek, amikor pénzt kértem kölcsön, hogy erre kell, közben meg amarra költöttem.. elszerettem a volt barátnőm pasiját - 17 évesen - mert irigy voltam rá és féltékeny... loptam anyám pénztárcájából 16 évesen, mert lógtam a gimnáziumból és kellett a pénz buszköltségre és strand belépőre... stb.
 És a legtöbbször visszatérő tisztességtelenségem, ami kitartóan követett még a 12 Lépéses Programban eltöltött életemben is, amit a legnehezebben tudtam a nevén nevezni... a pletyka, rossz indulatú pletykálkodás, mások hátán való előrébb jutás reményében. Ez a tisztességtelenségem tartott ki mellettem a legtovább, ez a legalattomosabb és ezt szégyelltem a legjobban, ez okozta a legtöbb bűntudatot bennem.
Ma már nagyon figyelek rá.
Észrevettem, hogy az irigységgel, a féltékenykedéssel kezdődik. Megfogalmaztam magamban a kérdést, most erre az emberre miért vagyok irigy és féltékeny? Mondjuk mert magasabban képzett mint én. Aztán elgondolkodtam rajta, csak emiatt? A válaszom igen volt. És mivel hosszú évek óta ismertem, bepillantást nyerhettem a családjába és ezáltal megláttam a valóságot, azt, hogy semmi okom arra, hogy irigykedjek rá.
A nem lehet a minden az enyém mondattal máris elengedtem a féltékenységet és az irigységet és ezzel máris átlendítettem magam azon a ponton, ahol régebben nem az elengedés következett, hanem a rossz ízű megjegyzések, kritizálások, ahol belépett az egom.
 Mérföldkő volt ez a felismerésem a gyógyulásom útján, hálás vagyok azért, hogy képes voltam lépésről, lépésre végig vezetni magamban és ezért megláthattam, hol, melyik részen csúsztam meg olyan sokszor és ma már módomban áll változtatni ezen.

This entry was posted on 15:36 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés