Hazugság, önzés, csalás, becsapni másokat csakis azért, hogy a saját, át nem gondolt érdekeimet érvényesítsem. Valamilyen okból nekem erről - saját magam után - Jockey Ewing jut az eszembe. Számomra ő a tisztességtelenség "apostola". A nagy ágyú, aki még rajtam is túltett.
Régebbi életem bővelkedett a tisztességtelenségben.
Hazudtam a szüleimnek, amikor pénzt kértem kölcsön, hogy erre kell, közben meg amarra költöttem.. elszerettem a volt barátnőm pasiját - 17 évesen - mert irigy voltam rá és féltékeny... loptam anyám pénztárcájából 16 évesen, mert lógtam a gimnáziumból és kellett a pénz buszköltségre és strand belépőre... stb.
És a legtöbbször visszatérő tisztességtelenségem, ami kitartóan követett még a 12 Lépéses Programban eltöltött életemben is, amit a legnehezebben tudtam a nevén nevezni... a pletyka, rossz indulatú pletykálkodás, mások hátán való előrébb jutás reményében. Ez a tisztességtelenségem tartott ki mellettem a legtovább, ez a legalattomosabb és ezt szégyelltem a legjobban, ez okozta a legtöbb bűntudatot bennem.
Ma már nagyon figyelek rá.
Észrevettem, hogy az irigységgel, a féltékenykedéssel kezdődik. Megfogalmaztam magamban a kérdést, most erre az emberre miért vagyok irigy és féltékeny? Mondjuk mert magasabban képzett mint én. Aztán elgondolkodtam rajta, csak emiatt? A válaszom igen volt. És mivel hosszú évek óta ismertem, bepillantást nyerhettem a családjába és ezáltal megláttam a valóságot, azt, hogy semmi okom arra, hogy irigykedjek rá.
A nem lehet a minden az enyém mondattal máris elengedtem a féltékenységet és az irigységet és ezzel máris átlendítettem magam azon a ponton, ahol régebben nem az elengedés következett, hanem a rossz ízű megjegyzések, kritizálások, ahol belépett az egom.
Mérföldkő volt ez a felismerésem a gyógyulásom útján, hálás vagyok azért, hogy képes voltam lépésről, lépésre végig vezetni magamban és ezért megláthattam, hol, melyik részen csúsztam meg olyan sokszor és ma már módomban áll változtatni ezen.
0 megjegyzés