Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Május 14.
Őszinteség.

„Megvalljuk Istennek, önmagunknak és egy másik embernek hibáink pontos természetét.”

(A Névtelen Alkoholisták programjának Ötödik Lépése)

Gyógyulásunk szempontjából rendkívül fontos, hogy teljesen nyíltan, őszintén és a felelősséget vállalva beszéljünk magunkról a másiknak. Fontos, hogy felismerjük és belássuk, mit tettünk rosszul másokkal vagy magunkkal szemben. Fogalmazzuk meg hiedelmeinket és viselkedésünket! Vállaljuk nyíltan nehezteléseinket és félelmeinket.

Így szabadulunk meg a fájdalomtól. Így szabadulunk meg régi hiedelmeinktől és érzéseinktől. Így válunk szabaddá. Minél világosabban és konkrétabban tudunk kommunikálni Felsőbb Erőnkkel, önmagunkkal és a másikkal, annál hamarabb érzékeljük azt a szabadságot.

Az Ötödik Lépés a gyógyulás fontos része. Akik megszokták, hogy titkolózzanak önmaguk és mások előtt, azoknak ez nem átlagos lépés, hanem óriási haladás az egészségessé válás irányába.

Ma nem felejtem el, hogy helyénvaló az aggasztó, zavaró körülményeimről beszélnem. Problémáimat másokkal megosztva tudok a gondok fölé emelkedni. Azt sem felejtem el, hogy megválaszthatom, kikben bízzam meg. Ösztöneimre bízhatom magam, és olyasvalakit választhatok, aki nem él vissza azzal, amit tőlem megtudott, nem használja fel ellenem, és egészséges visszajelzést ad.

Mivel a 12 Lépéses Program előtti életemet a teljes titkolózás és hazudozás jellemezte, nehéz volt eleinte az, hogy kapásból ne hazudjak saját magamnak, így másoknak se és ne titkoljam tovább el a szégyeneimet, és a bűntudatot. Nem kellett hozzá más, mint önmagamra és a valóságra való koncentrálás és figyelés és hajlandóság egy őszinte életre. Eleinte nagyon elfáradtam ebben, aztán később mind jobban hozzászoktam és életem részévé vált. Hálát adok Istennek és a 12 Lépéses Programnak, hogy így van ez a mai napon is.
Régebben nem is tudtam, hogy hazudozok. Mindig azt hittem magamról, hogy egy őszinte ember vagyok. Aztán az AA gyűléseken vettem észre, mindjárt a legelsőn - tudjátok, említettem egy előbbi meditációnál, hogy az első AA gyűlésen is hazudtam, méghozzá a nem ivós napjaim számát illetően - és nagyon elszégyelltem magam emiatt. Megfogadtam, hogy a lehető legőszintébb leszek a mai napon saját magamhoz, csak így van értelme a gyógyulásomnak, mert ha nem így teszek, visszaeshetek és tudtam/tudom azt, számomra az végzetes lehet.
Említettem azt is, hogy az első években, főleg a legelső józanodásban eltöltött évemben, minden nap kapcsolatban voltam a szponzorommal és azokról a dolgokról beszéltem neki, amik szégyennel, bűntudattal töltötték meg a lelkemet és amiket nagyon el akartam hallgatni. Tudtam, hogy ő már végig ment azon az úton, amin most én járok és teljes egészében meg fog érteni. Mégis, minden egyes telefonbeszélgetés alkalmával vért izzadtam, mire ki kínlódtam magamból a lényeget. Előfordult az is, hogy az egy órás beszélgetés legvégén tudtam kimondani azt a mondatot amiért valójában felhívtam. Szükséges volt megtanulnom megfogalmaznom a saját érzéseimet, történetemet, a valódi igazságot, nem elferdítve, hanem ténylegesen úgy ahogy történt. Ehhez is időt kellett adnom magamnak.
Szép lassan, ahogy gyakoroltam az Ötödik Lépést letisztult a gondolkodásom és kitisztult a lelkem. Egyre többször éreztem hálát, előfordult olyan eset is, hogy éppen a szponzorommal beszélgettem és olyan hálaroham töltött el, hogy majdnem elsírtam magam.
Nehéz dolog egy gyógyuló függő embernek szembenéznie és egy másik ember és Isten előtt felvállalnia a függősége alatt elkövetett szégyeneit, bűntudatát, viszont nem lehetetlen. Nálam csakis akkor működött, amikor éreztem, tudtam, az életem a tét.
A 12 Lépéses Program nem azoknak van, akiknek szükségük van rá, hanem azoknak, akik akarják. 

This entry was posted on 17:51 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés