"Negatív" érzéseimhez sorolom:
- fájdalom
- szomorúság
- félelem
Mivel gyerekként nem lehetett ezeket az érzéseimet megélnem, kimutatnom, a mai napon is tanulom őket. Amikor kislányként elsírtam magam, apu belém fojtotta azzal, hogy mi van, már megint bőgsz, te mindig csak bőgsz. És azért, hogy elfogadjon, elfojtottam magamban a szomorúságot, fájdalmat. Amikor olyan élethelyzetben vagyok, amelyben ideje lenne és helye is a szomorúságnak, fájdalomnak, nálam azonnal a félelem érzése ugrik be. Nem érzek mást, csak félek. Valószínűleg azért, mert ősi bennem - még mindig - a fájdalmaim, szomorúságom meg nem élése és félek, ha ezeket az érzéseimet mégis kimutatnám, a környezetem nem fogadna el. A fejemben persze tudom azt, hogy ezek teljesen természetes érzések és a megélésük is, csak hát a lelkemig még nem ért el a tanítás... azaz, nem minden élethelyzetben és nem minden eseménynél tudom felvállalni.
Karácsony előtt sikerült. Megbántottak a gyerekeim, a gyere ide, menj el játszmájukkal.
Kérdezték, hogy mit szeretnék Karácsonyra. Megmondtam, hümmögtek, az nem jó, mert így a pénz, meg úgy. Nem esett jól, mégsem szóltam. Megkérdezték egy másik alkalommal, mondtam egy olcsóbbat (2.000.-Ft), megint ugyanaz a műsor. Aztán kiborultam. (nem először fordult elő ez, így ment már jó ideje)
Ilyen gondolataim voltak közben, biztos ezt érdemlem, hiába vagyok az anyjuk, egy gyereknek nem kötelessége szeretnie az anyját... pillanatokra megérintett az önsajnálat is, aztán ahogy jött úgy ment is, nem marasztaltam. Szomorkodtam, átengedtem magam a fájdalomnak és azt hiszem, a 12 Lépéses Programban eltöltött több, mint egy évtized alatt, ez volt a második olyan eset, amikor teljesen át tudtam magam engedni a bánatomnak. (lehet, még magam előtt is szégyelltem, lehet, hogy emberi gyengeségnek fogtam fel a sérült gyerekkoromból eredően...?)
Aztán éjjel fél egy felé felhívott a lányom és bocsánatot kért. Még és már megint sírtam, elmondtam neki a gondolataimat, elmondtam, én nem haragszom rá, viszont a saját magam védelme miatt meg kell mondanom neki, többé ne kérdezze meg, hogy milyen ajándékot szeretnék, mert nem fog választ kapni rá.
0 megjegyzés