Sokszor erőmön felül adtam, mert azt elképzelni sem tudtam, hogy az illető elé odaálljak és felvállaljam azt, hogy jelenlegi anyagi körülményeim nem teszik lehetővé. (ego, alázat, belátás nélküli élet) Saját magamat ezzel háttérbe szorítva, megtetézve egy nagyobb adag idegeskedéssel. (csúsztam mondjuk a számlák kifizetésével)
Amikor kaptam, feszült voltam, mert nem tudtam hogyan fogadjam, többször azt mondtam, ó, nem kellett volna. Ezzel azt sugalmaztam, nem érdemlem meg, hogy kapjak.
A 12 Lépéses Program tanít arra, hogy a szükségleteimet kielégítsem.
A legelső szükségletem a mai lelki békém. Csakis ezután jöhet bármi más. A lelki békémet azzal tudom elérni, ha figyelek a szükségleteimre és tervezek, célokat tűzök ki magam elé és azokat igyekszem megvalósítani.
Nem mindegyik célom okoz örömet, viszont amikor megvalósítottam, az minden esetben örömmel tölt el, mint pl: ma az, hogy kitakarítottam, kivasaltam, pedig semmi, de semmi kedvem nem volt egyikhez sem. (csak a mai napban van benne az, tegyél meg naponta legalább kettő dolgot, amit nagyon nem akarsz... kipipálva a részemről mára)
Célom a mai napra még az is, hogy alkossak pár prc könyvet, kitűztem magam elé, hogy minden nap, legalább egyet elkészítek, még akkor is, amikor nincsen kedvem hozzá.
Tél óta foglalkoztat a gondolat, hogy a 15 éves mosó-szárítógépünket le kéne cserélni egy újra, szegény kiszolgálta már az idejét. Ma beszéltem a mosógépszerelőnkkel, kikértem a tanácsát, mert nem tudtam eldönteni, hogy kettő típus közül melyiket válasszam. A kérdés lezárva, segített a szakember. (már nem szégyellek segítséget kérni) Amennyiben Isten is úgy akarja, hétfőhöz egy hétre már az új mosógéppel fogok mosni.
Napi szükségletem és célom közé tartozik az is, hogy valami hasznosat csináljak, olyasmit, ami nem csak a családnak szól, nem csak nekem, holott mégis rólam, hanem sok emberhez, idegenekhez, akiknek talán segítségükre lehet a blogom a gyógyulásukban. Példámon keresztül talán rádöbbennek arra, hogy a fájdalmukkal, betegségükkel nincsenek egyedül, van segítség, amennyiben nyújtják a kezüket, én megfogom...
Mivel már nem szükségszerű nálam az, hogy az ajándékozásaimmal megvegyem más emberek szeretetét, sokkal jobban szeretek adni, önzetlenül, csak úgy, és ezért hajlandó vagyok tovább képezni magam.
Ilyen, a prc könyvek "gyártása". Nem volt egyszerű folyamat az elsajátítása, ehhez is segítséget kértem és bizony onnan indultam el, hogy azt sem tudtam mi is az a HTML, vagy a stílus, nem beszélve a címsorozásról... (a blogban megosztok pár, általam elkészített prc könyvet, - jobb oldali külső hasábból le lehet őket tölteni - igyekszem folyamatosan gyarapítani a gyűjteményt)
Ma már a szükségleteim közé tartozik az, hogy adhassak és az is, hogy kaphassak, ha mástól nem, hát saját magamtól.
0 megjegyzés