Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Május 26.
Pletyka. 

A meghittség olyan melengető ajándék, amely összeköt másokkal, és ezt a kötődést élvezzük is.

Gyógyulásunk útján – néha meglepő helyeken – bukkanhatunk rá erre az ajándékra. Felfedezhetjük, hogy bizalmas kapcsolatba kerültünk egyes munkatársainkkal, barátainkkal, a csoportbeli társainkkal – olykor családunk tagjaival is. Mások egy-egy szerelmi kapcsolatban fedezik fel az intimitást.

Az intimitás nem szex, bár a szex is lehet intim. Az intimitás kölcsönösen őszinte, meleg, kölcsönösen törődő és biztonságot adó kapcsolatot jelent, amelyben mindkét fél az marad, aki, és mindkét fél egyformán értékes.

Néha elkerülhetetlenek a konfliktusok. Néha súlyos érzéseken kell átküzdeni magunkat. Néha megváltoznak a kapcsolat határai, paraméterei. De van megbízható kötelék: a szeretet és a bizalom köteléke.

Sok minden akadályozhatja az intimitást és az intim kapcsolatokat. Például a szenvedélybetegségek vagy a bántalmazás. A megoldatlan családi problémák. Az uralkodási vágy. A kiegyensúlyozatlan kapcsolatok, ahol túl nagy a diszkrepancia a két ember között. A túlzott aggályoskodás. A másik folytonos nyaggatása, a visszahúzódás és bezárkózás.

Ugyanilyen hatással lehet a pletyka is. Amikor azért pletykálunk valakiről, mert kicsinyíteni akarjuk őt, hogy fölébe kerekedhessünk és így ítélhessünk róla. Ha valaki másnak a problémáit, hiányosságait vagy kudarcait egy kívülállóval vitatjuk meg, megjósolható, hogy ez negatív hatással lesz a kapcsolatra.

Megérdemeljük, hogy élvezzük az intimitást minden kapcsolatunkban. Megérdemeljük, hogy kapcsolatainkat ne szabotálja senki.

Ez nem azt jelenti, hogy egy irreális világban éljünk; a lényeg, hogy hátsó szándékok nélkül beszéljünk másokról.

Ha komoly problémánk van valakivel, a legjobb megoldás, ha vele beszéljük meg.

Az egyenes, tiszta beszéd friss levegőt hoz a kapcsolatba, és megnyitja az utat az intimitás előtt, hogy jó érzéssel gondolhassunk magunkra és másokhoz fűződő kapcsolatainkra.

Istenem, segíts ma megszabadulnom az intimitástól való félelmemtől. Segíts abbeli törekvésemben, hogy másokkal tisztán és minden rosszindulatú pletykától mentesen kommunikáljak. Segíts, hogy kapcsolataimban elérjem az intimitást. Segíts, hogy olyan őszintén foglalkozhassam érzéseimmel, amilyen őszintén csak lehet.

A pletyka... otthon vagyok e témában és tudom azt, ezzel nem vagyok egyedül.
A 12 Lépéses Program előtti életemet a pletykálkodás jellemezte. Mivel nem volt kapcsolatom magammal, folyton más emberek jártak az eszembe, kibeszéltem őket.
Amikor az első AA gyűlések egyikének végén, a gyűlésvezető felolvasta a záró szöveget, meghallottam ezt:
 
"... az itt elhangzott hozzászólások maradjanak a négy fal között, ne legyen pletyka, egymás kritizálása, helyette jöjjön a megértés a szeretet, a béke, hogy Programunk terjedjen, fejlődjön."
Kint várt a gyerekeim apja az autóba és nekem komoly kényszerem volt arra, hogy elmeséljem neki mi történt odabent, ki, mit mondott és én abból mit értettem meg... stb. Nem tettem. Hallgattam. Semmit nem vittem ki a négy fal közül. Életemben először nem mással foglalkoztam, hanem a javaslatokkal, azokkal az eszmékkel, amik megmentették több millió függő beteg életét.
És így tettem mindahányszor, amikor eljöttem gyűlésről, kivettem, ami számomra fontos volt és hagytam a többit. A 12 Lépéses Program nem csak akkor érvényes, amikor gyűlésen ülök, az életem minden területére szükséges átvinnem, mert csak így élhetem teljességében.
Szépen hangozna, ha azt mondanám, azóta nem pletykálkodtam. Dehogynem! Amikor beindított az irigység, féltékenység, bizony a pletyka használatával próbáltam a másik ember hátán előrébb lépni. Ez csakis az ego műve volt, abban a pillanatban szabadságoltam az alázatot. Minden egyes esetben megbántam és rövid időn belül megléptem egy kis Negyedik Lépést és egy Ötödiket.
 
Negyedik Lépés: Mélyreható és bátor erkölcsi leltárt készítettünk magunkról.
Ötödik Lépés: Beismertük Istennek, egy másik embernek és magunknak hibáink valódi természetet.
Nem pletykálkodom, számomra az ártalmas, visszavezethet az aktív függőséghez és az nekem az életembe kerülhet. (na jó, csak nagyon ritkán engedem meg magamnak ezt a luxust, általában akkor, amikor nagyon jól érzem magam... már erre is figyelek!)
Megtanultam azt az évek folyamán, amikor valaki fájdalmat okoz nekem, a pletykát, - amit ilyen esetben a bosszú irányítana, amitől egyenes út vezet a pletykálkodáshoz - megkerülve, úgy mondom el egy másik embertársamnak az érzéseimet, hogy nem arra a személyre fókuszálok, aki a fájdalmat okozta nekem, hanem magamba nézek és megkeresem mitől fájhat ez nekem annyira. És minden egyes esetben egy gyerekkori emléknél lyukadok ki. Ilyenkor megfordul bennem a dolog és hálás vagyok az ellenem vétkezőnek, mert a fájdalommal adott nekem egy olyan ugródeszkát, aminek segítségével feldolgozhatok és elengedhetek a múltamból számomra fájó emlékeket.

Amikor komoly problémám volt/van a gyerekeim apjával vele beszélném meg, ha hajlandó lenne a belátásra... nem hajlandó, inkább hallgat. Mindezek ellenére elmondom neki, megbeszélem egy Társnőmmel és ezzel a dolog máris elengedőben van.
A gyerekkori barátommal is megbeszéltem, amikor olyan komoly probléma lépett fel a kapcsolatunkban, aminek folytatása a megszakítást jelentette számomra. Elmondtam, mi a bajom, ő megértette és a dolgot le is zártuk. Nem volt azért ez ennyire egyszerű, mert a probléma felvállalásával sebezhetőbbé váltam (kockáztattam) és csak nagyon nehezen mondtam el neki. Mégis megtettem és ennek egy oka volt, számomra értékes a kapcsolatunk.
A volt barátnőmmel is próbáltam megbeszélni a játszmáit, elmondtam, én ezekben nem akarnék részt venni. Nem értette mit értek játszmák alatt. (számomra az a legsúlyosabb játszma, amikor egy baráti vagy párkapcsolatban az egyik fél valamilyen fájó tettel próbálja manipulálni a másikat, mert nagyobb figyelmet akar) Szóval, lezártam ezt a kapcsolatomat és párhuzamosan vele egy időben egy másikat is, azért, mert már úgy éreztem, kihasználnak, játszadoznak az érzéseimmel és én ezt senkinek sem engedem meg.
Igyekszem megbeszélni a dolgaimat, ezzel felvállalva a saját álláspontomat és meghallgatni másokat is.

This entry was posted on 17:39 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés