A 12 Lépéses Programban eltöltött első évtizedem többek között arról szólt, hogy figyeljem, vegyem észre és vegyem komolyan a lelkemben figyelmeztető jeleket akkor, amikor nem teljes egészében, maradéktalanul örülnék a szerzeményemnek. Ilyenkor hiányzott belőlem a türelem és a belátás. Sőt olyan is előfordult, azért nem tudtam teljes mértékben örülni - lízingeltem egy pár éves autót, amikor külön éltünk a gyerekeim apjával, szükséges volt a munkámhoz - a megszerzett és az életemhez fontos dolognak, mert az önbecsülésem még nem érte el azt a szintet, hogy legbelül a lelkemben is érezzem, valóban megérdemlem és képes vagyok fenntartani, törleszteni a részleteket. Az idő bebizonyította, hogy képes voltam rá.
Holnap egy nagyobb beruházást tervezek, le KELL cserélni a mosógépünket, kiszolgálta az idejét. (ezt már említettem is) Nem voltam nyugodt a múlt héten emiatt és megnéztem magamban mi az ami zavar a vásárlásban. Felismertem, hogy van pár csekk elmaradásom és éppen ezek befizetését próbáltam időben kitolni, előtérbe helyzeni a célomat. Azt mondtam magamban, a nyugalmam sokkal fontosabb az én akaratomnál, legyen meg Istené. És így is cselekedtem. Kivettem a bankból annyi pénzt, (több nem is volt bent) amennyivel az elmaradt csekkek kétharmadát be tudtam fizetni és ettől megnyugodtam. Már csak egy sürgős csekket kell feladnom - amit holnap meg is teszek - és így már nyugodtan lecserélhetem a régi gépet az újra. Így kell ezt csinálni, a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
0 megjegyzés