Minden hétnek van két olyan napja, ami miatt nem lenne szabad idegeskednünk, ezt a két napot félelem és aggodalom nélkül lehetne eltölteni.
Az egyik ilyen nap a TEGNAP - elkövetett tévedésekkel és hibákkal, gondokkal és félreértésekkel, fájdalommal és kínlódással tele. Visszavenni a tegnapot - a világ valamennyi kincsével sem lehet. Cselekedeteinket nem tehetjük meg nem történtté, kimondott szavainkat sem szívhatjuk vissza. A tegnap nincs többé.
A másik nap, amely miatt szintén nem szabad aggódnunk a HOLNAP.
Hozhat magával csapásokat, nyomorúságot, nagyszerű reményeket vagy középszerű megvalósítást.
A holnap felett szintén nincs hatalmunk.
Holnap felkel a nap, teljes ragyogásában vagy felhők mögé bújva, de hogy felkel, abban biztosak lehetünk. Mégis, míg el nem érkezik, előlegre nem számíthatunk.
Marad hát a MA.
S egyetlen nap nehézségeivel bárki szembe tud nézni. De ha ehhez még hozzátesszük a TEGNAP és a HOLNAP ijesztő végtelenjének a terhét, nem csoda, ha összerogyunk súlya alatt.
Nem egyetlen nap megpróbáltatásai kergetik az embert a kétségbeesésbe, hanem a tegnap történtek miatt érzett keserű harag vagy lelkiismeret furdalás és a rettegés, hogy mit hoz a holnap.
Ez a nap legyen hát igazán fontos számunkra a MA!
0 megjegyzés