Mézgáék mosnak...  

Bejegyezte: Bogriella

Mézgáék mosnak... 


Jelentem, ma a tegnapi tisztító mosás után, élesben is kipróbáltam a mosógépet. Lazán bepakoltam a ruhákat, beállítottam a mosás programot és elindítottam. Magára hagytam, de mégsem egészen, a fürdőszoba ajtaját nyitva hagytam, hogy főzés közben hallhassam, hogyan duruzsol a gép, barátkoztam a hangjával. És milyen jól tettem. Éppen a forró olajba rakosgattam a bélszínroló darabokat, amikor rémes dübörgéssel beindult a gép. Egyik bélszínroló csíkot belepottyantottam ijedtemben a serpenyőbe és a forró olaj a kezemre fröccsent. Hú, de fájt! Rohanás a fürdőszobába, hogy valahogy megállítsam a táncoló mosógépet, ami már annyira beindult, hogy attól féltem, saját magában is kárt fog tenni. Odaértem, kikapcsoltam és végre, lassan a bambambam-taramtaramtaram dübörgő zajokat felváltották a kissé unalmasabbak, bammm-bammm, taaaraaam-taaaraaam hupogások.
Megállt. Végre kinyithattam a fedelét, megigazítottam a ruhákat. Gondoltam, most már jónak kell lennie és erősen reménykedtem abban, hogy simábban fog centrifugálni. Visszamentem a konyhába, hideg víz alá tartottam a fájós kezemet. Közben figyelmesen néztem, mikor kezd el növekedni a hólyag rajta. Berántottam a főzeléket, kisütöttem a maradék bélszínrolókat és mindahányszor a meleg gőz érte a kezemet, hangosan nyafogtam, sziszegtem. Hiába, a család éhes, a főzést bárhogy is de be kell fejeznem, gondoltam. Hősiesen véghez is vittem.
Már megint azok az undok és félelmetes dübörgések, rohanok, épphogy nem esek keresztül szegény Sunny kutyámon, elértem a mosógépet, a kutya valahogy kievickélt a lábaim közül, végre kikapcsoltam. Gondolkodóba estem, mi lehet a gond, nem igaz, hogy ennyire érzékeny lenne a műszer és nem vagyok mai gyerek az automata mosógépek ismeretében, a jelenlévő a harmadik a családban. Újból várakozás, fedél kinyitása, ruha megigazítása, gondoltam 1000 fordulatról, 500-ra csökkentem a centrifuga percenkénti fordulatszámát, hátha így jobban esik majd neki a munka.
Nem jött be. Újból hupogás, dübörgés. Már az elkeseredés szélén álltam, hol meg ültem a kád szélén és a jól eső hideg oldalához szorítottam kissé megégett kezemet.
Végre sikerült valahogy kicentrifugáznom a ruhákat, éppen csak annyira, hogy ne csöpögjenek.
Bepakoltam a következő adagot, bízva még mindig abban, hogy ez jobb lesz, most majd biztos flottul fog menni a dolog.
Hogy én mekkorát tévedtem!
Hazajött az ex férjem, kérdezi mit csinálsz, mondom szenvedek és mosni tanulok, illetve centrifugázni. Elmeséltem az elmúlt pár óra vesszőfutását, mutatom a fájós kezemet, próbáltam egy kis részvétet ébreszteni benne, sikertelenül. Elé rakom az ételt, eszik, én is éhes vagyok, nem eszem, őrködök az új mosógép felett. Újból nekiindult, vitustáncot akart járni olyan kis helyen, amely talán egy négyzetméternek megfelelő. Nem hagytam neki, résen voltam.
Az exem már befejezte az evést, gondoltam, mivel megigazítottam a ruhákat - tapasztalatból merítettem az erőt - talán már nem lesz baj, eszem én is, de csak állva, fél lábbal a konyhában, a másikkal a fürdő szobában.
Egy órán belül, számtalanszor nyitottam, igazítottam és csuktam vissza az új mosógép fedelét, már a sírás határán járva a tehetetlen haragtól és elkeseredéstől. Még rafináltkodtam is, egyik alkalommal kivettem a ruhák felét, gondoltam, na, most majd jól becsapom a gépet, lehet, kevesebb teherrel már nem lesz indíttatása a vitustáncra. Megint csak tévedtem.
Az ex ideges, leszarozza legújabb szerzeményünket, a boltot akarja hívni telefonon, hogy jól megmondja a magáét, én ideges vagyok az exre, hogy lehet ennyire bunkó és példának felhozom a vindóz telefonomat, mert azt is letette, amikor valami kis gond volt vele és nyugtatgatom őt is és magamat is, mire megelégelem a dolgot és felhívom a szerelőnket.
Fel lettem világosítva, hogy egy helyett legalább három rögzítő csavar tartja fixen a dobot, ugyanis annak nem csak előre és hátra szabad fordulnia, hanem oldalra ringatóznia is kell.
 Hátul kell lennie még rögzítő csavaroknak, azokat szedjük ki és még egyszer nézzük meg a rajzokat. Mit tesz Isten, azonnal felismertem, hol a két csavar, exet ugrasztottam, célszerszám is előkerült a szekrényből és én elbúcsúztam a szerelőnktől, azért még bebiztosítottam magunkat, ha mégsem sikerülne teljes egészében a művelet, visszahívom és szépen megkérem jöjjön el hozzánk és helyezze üzemképes állapotban a mosógépünket. Megígérte.

Az ex kiszerelte a kettő csavart, amikor odafértem végre a mosógéphez, megmozgattam a dobot és láss csodát, ringatózott.  A dob ringatózott, én mosolyogtam. Milyen kevés öröm kell egy nőnek ahhoz, hogy mosolyt csaljon az arcára... Megkönnyebbülés. 
Ruhákat a kádból visszapakoltam, újból bekapcsoltam a gépet, centrifugál és én fellélegezhettem, csak duruzsolt, békésen, megelégedetten. 
És én elhatároztam, holnap is mosok.

This entry was posted on 19:53 and is filed under . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés