Ma nincsen jó napom, három napja már kialvatlanul kóválygok, előfordulnak hasonló időszakaim néha. És eszembe szokott jutni, úgy mint ma is eszembe jutott, nincsen ma minek örülnöm... aztán beugrott a fejembe, hogy mégis egy dologért hálás lehetek és örülhetek neki, mégpedig azért, mert ma sem kellett alkoholt innom. Helyette kaptam a 12 Lépéses Programot, aminek mindennapos élése nem majális ugyan, DE! mindenképpen életmentő.
Észrevettem magamon, hogy túl komolyan veszem a életet. Sokszor engedem neki, hogy ide-oda csapódjak, ahelyett, hogy nyugodtan ringatóznék. (mosógépes szösszenetemből a hasonlat)
Ahelyett, hogy engedném, hogy csak úgy legyek, csak úgy megtörténjenek velem a dolgok, rágörcsölök, beugrik az én akaratom vagy előhalászok magamból valamit, ami számomra nem tetsző dolog és ezzel, "jól" elszórakoztatom magam napokon keresztül...
Ma ezt nem engedem meg magamnak, örülök és hálás vagyok annak, hogy egy lehetek azok közül az emberek közül, akik a 12 Lépéses Program által gyógyulhatnak.
0 megjegyzés