A 12 Lépéses Programban tanlom azt, hogy a mai napban éljek, az itt és mostban, bár nem működik maradéktalanul ez nálam, bevallom, többször kikukucskálok a múlt és a jövő felé. Ilyenkor a félelem figyelmeztet és a beazonosításával vissza tudok jutni a jelenbe.
Amikor észreveszem, hogy a jövőtől való félelem és az önbecsülésem hiánya összezavar, visszahozom magam a jelenbe és azt mondom, itt és most nincsen mitől tartanom és az elvégezendő részfeladatra koncentrálok. Ez a módszer minden egyes esetben segít.
Például nyomasztanak a nagyobb ünnepek - Karácsony, Húsvét, Születésnapok...
Rengeteg a teendőm ilyenkor - mint minden háziasszonynak - és rosszabb állapotomban szoktam ezzel a mondattal lázadni, rám erőszakolják, pedig nem is kértem belőlük.
Aztán belátom, ezen nem tudok változtatni - csakis azzal, ha ülök a babérjaimon és nem sütök-főzök, viszont ekkora önzést nem engedek meg magamnak - és lassan elkezdem tervezni azt, mit sütök egyik napon és mit főzök és a másikkal ugyanígy teszek.
Összeírom a hozzávalókat, kiszámolom körülbelül mennyi pénzbe fog kerülni, becsomagolom az ajándékokat. (idén már Szenteste előtt két nappal állt a karácsonyfánk, valahogy olyanom volt, hogy előbb díszítsem fel... jó volt esténként nézni a színesen villogó égőket és hallgatni a halk zenét, mert kérem zenélős égőink vannak...)
Pár éve, már Karácsony előtt két nappal elkezdem a főzést, kocsonya, húsleves.
Aztán Szenteste napján sütök, legalább kettő félét és elkészítem a fokhagyma mártást, ezt esszük ebédre a húslevesből félrerakott hússal. Vacsorára sincsen gondom, mert már készen van a kocsonya. Tehát, csak a sütikre kell koncentrálnom. Előfordult olyan év, amikor szentestére készítettem rántott halat, károlyi salátával, ekkor csak egy félét sütöttem, a másikat Karácsony első napjára hagytam és előtte való nap már elkészítettem a károlyi salátát. Legalább volt ideje összeérni a hűtőszekrényben.
Első nap, csak a húsleves befőzésével van dolgom, és az ebéd elkészítésével. Esetleg egy torta sütése is belefér, hogy második napon csak az ebédre kelljen koncentrálnom. És igyekszem minden egyes esetben az adott feladattal foglalkozni, benne lenni és nem arra gondolni, Istenem, holnap folytathatom az egészet, mikor lesz már vége... pedig szoktam, bekúszik az agyamba, aztán gyorsan elhessegetem, visszarántom magam az itt és mostba...
0 megjegyzés