Jelentem, volt merszem hozzá és sok alkalommal éltem vele.
A mai napon inkább újból a rendszerességet hasznos beillesztenem az életembe. Mint a legtöbb dologgal kapcsolatban, a spontaneitással is túlzásba estem... vagy inkább elodázásnak hívjam? Annyira túl volt rendszerezve az életem, hogy azt hiszem az elodázás segített nekem abban - holott minden egyes esetben bűntudatom volt miatta, nem véletlen az, hogy elodázás a neve... jó, ezentúl spontaneitásnak fogom hívni - hogy a túlzottan merev, megszokott életvitelemen változtatni tudjak.
Úgy tanultam, ahhoz, hogy beálljak a középútra, szükséges megismernem mind a két végletet.
A mai napon is a középutat keresem és úgy vélem, végig jártam mind a két végletet, a túlzottan rendszereset (ez adott biztonságot) és a sokkal lazábbat, ami azért nem volt jó, mert úgy éreztem nincsen mibe kapaszkodnom.
Tehát, csak csínnyán a spontaneitással, mint függő ember, képes vagyok önző módon, olyan mértékben használni, hogy káromra váljék.
0 megjegyzés