Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Június 20.
Kapcsolatok mártírjai.

Sokan annyira megdermedtünk, annyira leszoktunk érzéseink figyelembevételéről, hogy már nem is tudjuk, mire van szükségünk kapcsolatainkban.
Megtanulhatjuk felismerni, kinek a társaságát élvezzük, akár barátokról, akár üzletfelekről, akár a kedvesünkről, vagy házastársunkról van szó. Mindnyájan kénytelenek vagyunk olyanokkal is érintkezni, akiket szívesebben elkerülnénk, de nem muszáj velük hosszú távú vagy közeli kapcsolatba kényszeríteni magunkat.
Szabadon megválaszthatjuk barátainkat, kedvesünket, házastársunkat. Szabadon eldönthetjük, mennyi időt akarunk együtt tölteni olyan emberekkel, akiket nem mindig mi választunk meg – például rokonainkkal. A mi életünkről van szó. Eldönthetjük, mivel akarjuk eltölteni óráinkat és napjainkat. Nem vagyunk rabszolgák. Nem estünk csapdába. Mindenkinek vannak választási lehetőségei. Lehet, hogy még nem látjuk őket tisztán. Ha a szégyennel kell is megküzdenünk, és meg kell tanulnunk birtokba venni erőnket, megtanulhatjuk, hogy értékes óráinkat és napjainkat olyan emberekkel töltsük el, akikkel élvezet együtt lenni, és akiknek társaságát mi választjuk meg.
Istenem, segíts, hogy értékeljem az életemet és időmet. Segíts, hogy szem előtt tartsam, hogyan érzem magam bizonyos emberek társaságában. Te vezérelj, miközben egészséges, meghitt kapcsolatokat alakítok ki olyanokkal, akikkel megoszthatom gondjaimat. Segíts, hogy szabadon kísérletezhessek, kutathassak, és felismerhessem, mi vagyok és mi lehetek kapcsolataimban.

Ismételten a Karácsonyt tudom legjobb példának felhozni ehhez a meditációhoz.
Mikor a gyerekeim még kicsik voltak, kész katasztrófa volt a Karácsony, éppen hogy csak aludni mentünk haza. Mindkét napunk le volt foglalva, egyiken anyósomhoz mentünk ebédre, a másikon meg a szüleimhez. Utáltam a rohanást, azt, hogy illett ebéd előtt bizonyos idővel megjelenni, DE! legjobban azt, hogy mások osszák be az időmet én meg hagytam. Így telt el több Karácsony.
Nem igazán szerettem és értettem szót a sógornőmmel. Nála mindenki csak alárendeltként szerepelhetett... egy darabig tűrtem. Hiába voltunk egy család, hiába ültünk egy asztalnál, mégis úgy éreztem kirekesztenek a saját ünnepeikből. Anyuéknál is résen kellett lennem az apám hangulat ingadozásai miatt. Úgy emlékszem nem is volt olyan alkalom, amikor ne emelte volna fel a hangját.
Aztán, amikor bekerültem a 12 Lépéses Programba, évek múlva már meg tudtam magamnak fogalmazni az érzéseimet a Karácsonnyal kapcsolatban is. Szembenéztem azzal, hogy legszívesebben otthon maradnék és inkább felvállalnám az ünnepekkel együtt járó többlet munkát, mint a rohanást és a feszültséget. A gyerekeimet is úgy kellett elrángatnom az új játékaik mellől és rájuk kényszerítenem mások akaratát, amit én csak hagytam, tűrtem a békesség kedvéért.
Aztán egyik alkalommal a sógornőm elé álltam és elmondtam neki, szeretnék én is részt venni a Karácsonyi ételek, sütik elkészítésében, mi lenne, ha legközelebb úgy csinálnánk, mindenki hoz valamit. Egy szót sem szólt, láttam nagyon nem tetszik neki a dolog és ezzel mindenképpen bebizonyosodott számomra az, hogy igen csak jól éreztem, az ő ünnepében az én családom csak éppen megtűrt. Aztán azt mondtam anyósomnak a következő Karácsony előtt, hogy minket ne várjanak ebédre, majd meglátogatjuk délután valamikor. És a szüleimnek is elmondtam, ők el is fogadták. Szóval ezután már csak egy-egy órát töltöttünk a nagyszülőknél, igyekeztem ezt egy napra időzíteni, hogy legalább a Karácsony egyik napján ne kelljen sehová se mennünk. Húsvétkor is ugyanígy jártam el. Ott annyiban volt különbség, hogy a szőlőbe Húsvétoltunk a szüleimmel, amit valahol még szerettem is. A gyerekek hímes tojásokat keresgéltek, amiket anyu dugott el és nagy terület volt, tiszta levegő, ha éppen az apámra megint rájött a hoppáré, el tudtunk onnan menni.

This entry was posted on 17:39 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés