Mikor a gyerekeim még kicsik voltak, kész katasztrófa volt a Karácsony, éppen hogy csak aludni mentünk haza. Mindkét napunk le volt foglalva, egyiken anyósomhoz mentünk ebédre, a másikon meg a szüleimhez. Utáltam a rohanást, azt, hogy illett ebéd előtt bizonyos idővel megjelenni, DE! legjobban azt, hogy mások osszák be az időmet én meg hagytam. Így telt el több Karácsony.
Nem igazán szerettem és értettem szót a sógornőmmel. Nála mindenki csak alárendeltként szerepelhetett... egy darabig tűrtem. Hiába voltunk egy család, hiába ültünk egy asztalnál, mégis úgy éreztem kirekesztenek a saját ünnepeikből. Anyuéknál is résen kellett lennem az apám hangulat ingadozásai miatt. Úgy emlékszem nem is volt olyan alkalom, amikor ne emelte volna fel a hangját.
Aztán, amikor bekerültem a 12 Lépéses Programba, évek múlva már meg tudtam magamnak fogalmazni az érzéseimet a Karácsonnyal kapcsolatban is. Szembenéztem azzal, hogy legszívesebben otthon maradnék és inkább felvállalnám az ünnepekkel együtt járó többlet munkát, mint a rohanást és a feszültséget. A gyerekeimet is úgy kellett elrángatnom az új játékaik mellől és rájuk kényszerítenem mások akaratát, amit én csak hagytam, tűrtem a békesség kedvéért.
Aztán egyik alkalommal a sógornőm elé álltam és elmondtam neki, szeretnék én is részt venni a Karácsonyi ételek, sütik elkészítésében, mi lenne, ha legközelebb úgy csinálnánk, mindenki hoz valamit. Egy szót sem szólt, láttam nagyon nem tetszik neki a dolog és ezzel mindenképpen bebizonyosodott számomra az, hogy igen csak jól éreztem, az ő ünnepében az én családom csak éppen megtűrt. Aztán azt mondtam anyósomnak a következő Karácsony előtt, hogy minket ne várjanak ebédre, majd meglátogatjuk délután valamikor. És a szüleimnek is elmondtam, ők el is fogadták. Szóval ezután már csak egy-egy órát töltöttünk a nagyszülőknél, igyekeztem ezt egy napra időzíteni, hogy legalább a Karácsony egyik napján ne kelljen sehová se mennünk. Húsvétkor is ugyanígy jártam el. Ott annyiban volt különbség, hogy a szőlőbe Húsvétoltunk a szüleimmel, amit valahol még szerettem is. A gyerekek hímes tojásokat keresgéltek, amiket anyu dugott el és nagy terület volt, tiszta levegő, ha éppen az apámra megint rájött a hoppáré, el tudtunk onnan menni.






0 megjegyzés