Ne a vélt, valós, mások elvárásai szerint akarjak működni, hanem a saját elvárásaim szerint.
Legelőször a saját készítésű sütiknél állapítottam meg azt, hogy EZ most tökéletesre sikerült, szerintem. Semmi hibát nem találtam benne, pont úgy volt jó, ahogy elkészítettem. Nem arra gondoltam, hogy mondjuk egy mestercukrásznak mi lenne a véleménye róla, megelégedtem a sajátoméval és el is ismertem magam. Megalkottam a számomra tökéletes süteményt. A főztömmel is így vagyok, azt nézem, nekem mennyire ízlik. Persze előfordul, hogy valami nem sikerül olyan jól és ilyenkor már nem bántom magam miatta, majd legközelebb ismét fantasztikusra fog sikeredni.
És ragozhatnám ezt még tovább, egészen az ablakpucolástól kezdve, az öltözködésig, munkáig, gyereknevelésig...
Ja! - A Tökéletes pasi... gondoltam lánykoromban, én majd megtalálom csak azt nem vettem számításba, hogy ilyen nem létezik. Egyik sem volt elég jó, aztán már annyira meguntam a keresgélést, randizgatást, hogy hozzámentem ahhoz, aki megkérte a kezemet, kisebb szülői noszogatások után.
Akkor még nem tudtam, hogy a jó, elég jó...
0 megjegyzés