"Hagyd hogy érezd a kellemetlen érzéseket, ha nem hadakozol ellenük, hamarabb lecsengenek."
Még valamit tanultam saját magamról, hadakoztam a kellemetlen érzéseimmel. Nem akartam megélni őket, féltem tőlük, úgy éreztem, hogy maguk alá gyűrnek. Aztán elegem lett a harcból, azt mondtam magamnak, jöjjön, aminek jönnie kell, hagyom. És mivel hagytam, már el is tűntek, elillantak, mintha ott sem lettek volna. Én magam csodálkoztam ezen a legjobban. Aztán megint előjött bennem a kényszeres harc és megint azt mondtam, hagyom. És ezzel elengedtem.
Azzal, hogy megengedtem magamnak, hogy érezzem, amit éreznem kell, már nem is volt olyan fontos vagy félelmetes, egyszerűen eltűnt.
Rájöttem, a félelmeimmel duzzasztottam nagyra őket és mivel már nem féltem - elengedtem - nem is látszottak annyira félelmetesnek. Mondhatom aprókára zsugorodtak. Micsoda megkönnyebbülés volt!
0 megjegyzés