Olyasvalamit vásárolok, aminek nagyon örülök és nem azt nézem, hogy a családnak van-e haszna belőle vagy sem. Ez az ajándék csak az enyém és csakis arról szól, hogy általa megünneplem saját magamat. Hálás vagyok az Al-Anon programjáért és az ACA programjáért. Mindkettő az AA 12 Lépéséből született nincsen nagy különbség köztük, mégis célirányosabban tárgyalnak egy adott rendellenességet, másfajta függőséget.
A polgári születésnapomon a szüleimnek adok hálát. Azért, hogy felneveltek a tőlük telhető legjobb módon és igen, a fájdalmakért is, mert ha azok nincsenek, ma nem tartok ott ahol tartok, az önmegismerés és az önfejlesztés útján.
Nem szoktam ezen kívül ünnepelni magam. Pillanatokra csak, amikor éppen hálát érzek, megköszönöm Istennek, hogy ma sem kellett alkoholt innom és magamnak egy igazán lelki békés, nyugodt napon, hogy látod, erre is képes vagy, csak ne agyalj, ne gondolkozd túl a dolgokat. Valóban hálás tudok lenni egy békés napért, órákért, mert akkor teljes mértékben élem a Programot, nem én akarom irányítani az életemet, hanem rábízom Istenre. Nem tudatos ez nálam, csak úgy jön és egyszer csak észre veszem, jé, már órák óta milyen nyugodt vagyok, nem piszkálom maga semmivel, jól megférek magammal a saját bőrömben.
0 megjegyzés