Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Július 8.
Ússz az árral!

Ússz az árral!
Bocsásd el félelmedet és azt az igényedet, hogy vezéreljenek! Rázd le az idegeskedést! Hagyd, hogy leperegjen rólad, miközben a jelen folyójába merülsz – életed folyójába, oda, ahol helyed van az univerzumban!
Ne akard erőltetni az irányt! Ne ússz az árral szemben, hacsak nem a túlélés miatt! Ha mostanig a folyópartról belógó ágba kapaszkodtál, engedd el.
Hagyd, hogy haladj! Hagyd, hogy magával vigyen az ár!
Ha lehet, kerüld el a zuhatagokat. Ha nem, akkor maradj laza; így juthatsz túl biztonságosan az erősebb áramlatokon.
Ha egy pillanatra víz alá kerülsz, hagyd, hogy a víz vessen felszínre megint.
Közben élvezd a táj szépségét. Friss szemmel, újdonságként lásd a dolgokat. A ma látott táj mellett még egyszer nem haladsz el!
Ne törd a fejed túlságosan! Az ár azért van, hogy kipróbáld. De, ha benne vagy, vigyázz magadra! Az ár része, fontos része vagy. Működj együtt vele! Felesleges csapkodni. Hagyd, hogy az ár segítsen vigyázni magadra! Hagyd, hogy segítsen kijelölni a határaidat, és elvigyen oda, ahol lenned kell!
Ma az árral együtt úszom.

Nagy csapkodós vagyok ám és nehezen úszom az árral. A lényeg úgy hiszem mégis az, hogy már sikerült olykor a vízben lebegnem, csak úgy és hagytam magam sodortatni.
Amikor csapkodok - és ezt már több meditációnál is megjegyeztem - nem élem az Első Lépés második felét, ugyanis életemet ÉN akarom irányítani ahelyett, hogy rábíznám Istenre. És ilyenkor több esetben előfordult, hogy kapálóztam, olykor segítségért kiáltottam, pedig nem kellett volna más tennem, mint elengedni az én akaratomat és csak annyit mondani, "Legyen meg a Tiéd." És ringatózva lebegni a víz felszínén... 

This entry was posted on 17:33 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés