A 12 Lépéses Programban tanultam azt meg, bevallom sok év kellett hozzá, hogy tényleg az enyém legyen, így is érezzem, hogy a szeretet tettekben nyilvánul meg. És én egy kicsit kibővítettem a repertoárt, érdeklődő, gondoskodásra utaló mondatokban is, mint pl: "Nem vagy éhes?", "Hogy érzed ma magad?"
Most azon gondolkoztam, miért választottam magamnak a gyerekeim apját? Mivel fals elképzelésem volt a szeretetről, törődésről, egy olyan embert választottam, aki fizikailag ugyan kielégítette a szükségleteimet, lelkileg ugyanúgy nem tudta, mint a szüleim. Sőt, tovább megyek, alul választottam, mert még sosem kérdezte meg tőlem, hogy hogy érzem magam és azt sem, hogy éhes vagyok-e. A szüleim legalább erre figyeltek.
Persze ezeket többször szóvá tettem neki, füle botját sem mozdítja a változás felé, nekem meg nem feladatom őt nevelni. Egyszerűen csak annyi a dolgom, hogy megmondjam, mi az ami nem tetszik.
Már odáig eljutottam a fejlődésemben, ha egy akármilyen kapcsolatban úgy érzem, hogy össze vagyok zavarodva, azonnal azt nézem meg legelőször, hogy a kimondott szavak egyeznek e a tettekkel. És legtöbbször itt van a kutya elásva. Hajlamos vagyok arra, hogy jó sokáig higgyek a szép szavaknak és elfelejtsek arra figyelni, hogy párhuzamosan megegyeznek-e a tettekkel. A lényeg mégis számomra az, hogy legalább már felismerem és beazonosítom.
0 megjegyzés