Aztán a 12 Lépéses Programban megtanultam/tanulom azt, hogy nyugodtan megélhetem a haragomat, nyugodtan kockáztathatom azt, hogy a másik esetleg emiatt fog elhagyni.
Előfordult egy olyan időszak, amikor nem értettem miért vagyok feszült, aztán rájöttem, időtlen idők óta ráültem a haragomra, elsiklottam felette. És az első adandó alkalommal ki is éltem, elengedtem.
Ma is dühös vagyok, a fiam jó nagy hülyeséget csinált. Elmondtam neki, nagyon nem tetszik amit művelt, fel is emeltem kissé a hangomat. Még most is haragszom rá, ahogy írok, viszont tudom, el fogom engedni, amint lecsengett bennem. Időt szükséges adnom neki, nem többet és nem is kevesebbet, mint amennyi ahhoz kell, hogy megrágjam a történteket. Tudom, már nem marasztalom, nem fogom dédelgetni csakis azért, hogy érezzek valamit, ha mást nem, hát haragot.
0 megjegyzés