Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Július 21.
Elég, ha létezel.

Nem mindig látjuk tisztán, mit is élünk át és miért.
A gyász, az átmenet, az átalakulás, a tanulás, a gyógyulás vagy a fegyelmezés sűrűjében nehéz átlátni a dolgokat.
Azért van így, mert még nem tanultuk meg a leckét. Még nem érkezett meg a tisztánlátás ajándéka.
Sorsunk irányításának igénye abban is jelentkezhet, hogy mindig pontosan tudni akarjuk, mi történik. Nem tudhatjuk, Néha meg kell engednünk magunknak, hogy csak létezzünk, bízzunk abban, hogy a tisztánlátás később jön el, és visszatekintve kerülnek helyükre a dolgok.
Ha össze vagyunk zavarodva, akkor most ennek van itt az ideje. A zavar időleges; ki fog tisztulni a kép. A tanulság, a cél felfedi magát a maga idejében.
És tökéletes értelmet nyer – később.
Ma nem erőltetem, hogy megtudjam, amit nem tudok, hogy lássam, amit nem láthatok, hogy megértsem, amit még nem értek. Bízom abban, hogy elég a létezés, és elengedem azt a szükségletemet, hogy mindig, mindent előre ki kell ókumlálnom.

Erről a meditációról többek között az is eszembe jutott, hogy apu folyton arra tanított, amikor hibáztam, megbántottam, hogy "próbálj meg a másik ember fejével gondolkodni..." Hát én nagyon igyekeztem, eszembe sem jutott az, hogy a másik ember feje az ő nyakán van és nem az enyémen. Több évtized az életemből azzal telt el, hogy megpróbáljam kitalálni más emberek gondolatait. Folyton kombináltam és ezzel nem a valóságot éltem, hanem egy saját magam által gyártott illúziót és én voltam a legjobban meglepve, ha a magamban már előre "kitalált" párbeszéd nem úgy zajlott, ahogyan azt én előre kigondoltam. Éppen ezért a gyógyulásom első pár évében nagyon akartam tudni a "miért történt ez pont így" kérdésemre a választ. Természetesen nem tudtam mindig összerakni a történéseket, aztán egy idő múlva rájöttem, amikor össze vagyok zavarodva, visszafelé nézve több esetben sokkal jobban meg tudom érteni az életemet. Ugyanis egy idő múlva már lecsengenek bennem az érzések és emiatt letisztultabban láthatom a történéseket, az ok, okozatokat.
Azt is megtanultam az előttem járóktól, hogy a "miért pont velem kellett ennek megtörténnie" kezdetű mondattal egyenes út vezet az önsajnálathoz. Ez az az érzés, ami teljesen megbénít, kiszorít minden más érzést, mert ilyenkor csakis sajnálni tudom magam és ez egyenesen visszavezethet a függőségemhez. Az önsajnálattal nagyon óvatosan bánok, ritkán engedhetem meg magamnak, számomra luxus.
Az is előfordult velem, amikor össze voltam zavarodva, mielőbb megoldást akartam találni a problémáimra vagy egyéb adódó élethelyzetre. Ezt az erős tettrekészséget volt ajánlatos nekem lecserélnem a tudatos nyugalomra, türelemre. Segítségemre volt ilyenkor egy jó beszélgetés vagy ha éppen egyedül voltam, az ima. És máris sikerült kissé eltávolodnom a zavaromtól, tisztábban láttam a helyzetemet és megoldásra is találtam. 

This entry was posted on 16:55 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés