Napi meditáció (Melody Beattie - 365 nap, 365 meditáció)  

Bejegyezte: Bogriella



Július 22.
A bizalom újratanulása.

A bizalom sokunk számára problémás. Hosszú időn át keményen próbálkoztunk azzal, hogy arra érdemtelenekben bízzunk. Újra, meg újra elhittük hazugságaikat, és ígéreteiket, melyeket soha nem tartottak be. Némelyikünk abban bízott, hogy valaki megteszi a lehetetlent, például egy masszív alkoholista többé nem iszik.
Némelyikünk nem megfelelő módon bízott Felsőbb Erőnkben. Bíztunk Istenben, hogy másokat rávesz arra, tegyék meg, amit szeretnénk, aztán amikor ez nem következett be, úgy éreztük, elárult minket.
A legtöbben ráadásul úgy tanultuk, hogy magunkban sem bízhatunk.
Gyógyulásunk során behegednek a bizalmunkon ejtett sebek. Újra megtanulunk bízni. Elsőként saját magunkban. Akik azt állították, hogy nem, hazudnak.
Megtanulhatjuk, hogy megfelelő módon bízzunk Felsőbb Erőnkben. Ne azt kérjük tőle, hogy vegyen rá másokat arra, amit mi szeretnénk, hanem azt, hogy segítsen gondoskodni magunkról, és a lehető legjobb körülményeket teremtse meg életünkben.
Bízhatunk és élet és a gyógyulás folyamatában. Nem kell irányítanunk, nem kell kényszeresen figyelnünk. Lehet, hogy nem mindig értjük, mi mire jó, de bízhatunk benne, hogy végül jó sül ki belőle.
Ha ezt megtanuljuk, megtanulhatjuk azt is, hogy másokban bízzunk. Ha bízunk Felsőbb Erőnkben, és magunkban, tudni fogjuk, kiben bízhatunk és miért.
Talán mindig is tudtuk. Csak nem hallgattunk eléggé magunkra, vagy nem bíztunk meg abban, amit hallottunk.
Ma megerősítem magamban, hogy meg tudom tanulni a bizalmat. Bízhatom magamban, Felsőbb Erőmben, és gyógyulásomban. Meg tudom tanulni azt is, hogy másokban megfelelő módon bízzam.

Amíg éltem a függőségemet nem bíztam meg senkiben, hiszen saját magamban sem tudtam. A függőség kiszámíthatatlansága irányította az életemet.
Az első 12 Lépéses Program gyűlésén éreztem azt életemben legelőször, hogy otthon vagyok, haza érkeztem. Mindegyik Társamban megbíztam. Évekkel később adódtak a bizalommal problémáim ismét, akkor azt hittem tanultam a dologból. Aztán úgy hat évvel ezután újból visszaéltek az érzéseimmel, a bizalmammal és ma úgy érzem, hogy megtanultam a leckét. Kénytelen voltam megvizsgálni a dolgot, abba hagyva a sebeim nyalogatását, olyan nagy fájdalom és csalódás ért.
Ma már figyelek a jelekre és igen, igaz, sokkal bizalmatlanabb vagyok, mondhatni óvatosabb.
Istenben sosem csalódtam, tudom, Ő nem árul el engem, Benne maradéktalanul megbízhatok.
Érdekes módon, nekem eszembe sem jutott az, hogy arra kérjem a Felsőbb Erőmet (Istent), hogy segítse megállítani anyám vagy apám vagy az exem függőségét.
Akkor bízhatok másokban
megfelelő módon, amikor eljutottam odáig, hogy nem csak meghallgatom, hanem komolyan is veszem azt a halk belső hangot, ami minden esetben figyelmeztetni szokott. És én a mai napon is odafigyelek rá. 

This entry was posted on 16:36 and is filed under , . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés