Csak úgy...  

Bejegyezte: Bogriella


Az elmúlt héten, minden este, elalvás előtt néztem egy kicsit Shirley MacLaine könyvéből készült filmet, címe: Találd meg önmagad!
Már több mint 15 éve kapcsolatban vagyok saját magammal. Ez idő tájt harminc éves is elmúltam. Mivel a szocializmusban voltam gyerek és ebben a rendszerben nem volt divat a lélekkel foglalkozni, még tudomást sem vettek róla, hogy létezik - kivéve talán keveseket - a mi családunkban sem volt az megszokott, hogy megbeszéljük a napjainkat, egyáltalán szó essen a hogy létünkről. Szüleim sem tudták, mi is az a lélekápolás. Amikor beteg voltam, természetesen fizikailag törődött velem anyu, apu is megkérdezte, nem hánytam e az nap, volt e lázam, de azt, ha egy tanár megalázott az iskolában feleltetés közben, vagy egy fiú megvert és ettől én hogy érzem magam lelkileg, erről nem beszéltünk. A szüleimet sem tanították erre a szüleik.
Bekerültem egy programba, ami az életemet mentette meg. Semmi hókusz-pókusz nincsen benne. Magamat tanulom a segítségével és kiegészítem, számomra értékes művekkel, jelen esetben MacLaine művésznő útkereséséről készült filmmel és az általa íródott könyveivel és reményeim szerint több másikkal is majd.


Mindig is éreztem, hogy létezik Isten. Aztán mint derült égből a villámcsapás, jött a gondolat, nincsen halál. A lélek nem hal meg csak a test használódik el. Minden sejtemben érzem, a lélek halhatatlan, elnyűhetetlen. Innen indult el, látásmódom kitágítása, nálamnál tapasztaltabb, emberek könyveinek elolvasásával.


Tegnap fejeztem be Shirley MacLaine - Játék az élet c. könyvét. Mivel éjszaka is olvastam, egészen hajnalig, amikor is már majdnem kiesett a kezemből a telefonom - ezen olvasom a könyveimet, prc fájlba átalakítva - lusta voltam felkelni, ugyanis a könyv olvasása közben voltak magamhoz, magamról kérdéseim, éreztem, le kéne írnom őket, aztán mégsem tettem. Már bánom, ugyanis teljességgel elfelejtettem őket. Felfogom, amiről a művésznő ír, viszont nagyképűség lenne azt állítanom, értem is. Megtapasztaltam, először felfogom a tanultakat, aztán amikor már érzem is, akkor mondhatom rá azt, hogy értem. Ekkor és csakis ekkor az enyém. Viszont, mindenképpen elhiszem a könyvben leírtakat...
Hiszem azt, mivel Isten a saját képére teremtette az embert, egy darabka vagyunk Belőle. Viszont felfogni még nem tudom. Régebb óta sejtem ezt, csak nem fogalmaztam meg magamnak.


Hogy számomra milyen Isten?
Semmiképpen sem félem, nem büntető, teljességgel elfogadó, olyan, aki úgy és olyannak szeret engem, amilyen vagyok. Ez nagyon megnyugtató, hiszen a hibázásaim során, amikor beáll nálam a nem szeretem állapot, és eszembe jut, amikor kidühöngtem magam, szégyenemben, hogy ismételten mekkora szarvas hibát követtem el, hogy van egy Felsőbb Hatalom, aki engem így is szeret, még ha adott pillanatban én erre képtelen vagyok. Ez is nagyon megnyugtató.


Hiszem, hogy minden emberben ott van a jó, Isten egy darabkája vagy meghallja és hallgat halk, csendes szavára vagy nem. Ezt hívjuk póriasan lelkiismeretnek.
Hozzám is szól, hálás vagyok, amikor hallgatok Rá és nem térít el szándékától a félelem, ami az ego pajtikája. Ugye itt a szabad akarat, azt is szabad akaratomból teszem, ha hallgatok Istenre. Úgyhogy nincsen itt semmi kötözködni való. Szépen körbe lehet járni a dolgot, mindenféle botlások nélkül.


Nincsenek véletlenek. Ebben már régóta hiszek. Hiszem azt, hogy mindennek célja van az életemben, és azt is, hogy minden, mindennel összefügg. Hiszem azt, hogy azokat az embereket vonzom be az életembe, akiktől tanulhatok valamit és azokat engedem el, akiktől már nem tudok. Így van ez velem is, azok az emberek vonzanak be az életükbe, akik tanulhatnak tőlem és amikor már nem tudnak, elengednek.
De mi a helyzet a barátságokkal? Egyetlen barátom van (férfi) akivel 3 éves korunk óta tartjuk a kapcsolatot... emlékszem, együtt bújtunk el a testvéreink elől óvodában, a babaház mögé - ez a legelső emlékem a kapcsolatunkról - hiszem azt, hogy az előző életeinkben is kapcsolatban álltunk egymással, erre mondják, hogy karmikus?

This entry was posted on 20:59 and is filed under . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés