Amikor problémám van, megoldandó feladat, először, többnyire megijedek, persze ez függ a gondom nagyságától is, aztán, amikor elmúlik a sokk, azonnal keresem a megoldást. Már messze jár a félelem, csak a megoldásra összpontosítok. Régebben sok időm és energiám ment rá a hosszan tartó félelemre, ma már sokkal kevesebb.
Volt olyan probléma a családunkon belül, aminek a súlyát évekig én cipeltem, aztán egyszer csak rájöttem, ez nem is az enyém, letettem. A megoldás egy nagyobb veszteség lett, amit a mai napon úgy értelmezek, amíg az enyémnek hittem a megoldását, működött, amint visszaadtam annak, akinek valóban a dolga lett volna törődni vele, elvesztette. Sajnálom a beleölt időt és az anyagi veszteséget, viszont nem sajnálom azt, hanem hálás vagyok érte Istennek és magamnak, hogy egy nagyobb lépéssel előrébb léptem a saját gyógyulásomban.
0 megjegyzés