Eckhart Tolle  

Bejegyezte: Bogriella



Eckhart Tolle és a vonzás törvénye
Eckhart Tolle-t még sose hallottam konkrétan beszélni a vonzás törvényéről, no meg a filmről, de ezzel kapcsolatosan - akarva akaratlanul - ír tanácsokat egyik könyvében. Bár ő általánosságban az egész életre nézve ajánlja a címszavakban is szereplő lehetőségeket: ha ezekkel itatjuk át életünket, akkor az élet egy sikláshoz, mintsem görcsös erőlködéshez és akaráshoz fog hasonlítani.
Lássuk hát a három elemet, az elfogadást, élvezetet, lelkesedést, kicsit közelebbről, de sokkal rövidebben, mint a könyvben, mert itt nem szeretnék olyan hosszú lenni:

ELFOGADÁS
Ha olyan események kerülnek előtérbe, melyeket nem szívesen fogadunk el, vagy végzünk el, vagy vagyunk abban az állapotban, akkor az elfogadás csendje a legjobb megoldás. Ez nem egyenlő azzal, hogy lemondok tervemről, célomról, vágyamról, hanem tudomásul veszem a jelenlegi körülményeket, s ahhoz mérten folytatom életutamat. Egyszerűbben szólva, egy egyszerűbb esetet véve: ha kereket kell valakinek cserélnie minden településtől távol az esőben, este fele, akkor ezt két módon teheti: végigidegeskedve és káromkodva, de akkor rossz kedvű lesz, gondolataiba zárkózik, és ez a negatív állapot, még a munka rovására is mehet. Ha azonban az elfogadás csendjében képes túltenni magát a kerékcserén, akkor úgymond surlódás mentesen oldotta meg a szituációt. Mindkét formában meg lehet oldani a kerékcserét, de hát tegyük a szívünkre a kezünket: melyik jár kevesebb energiaveszteséggel?
ÉLVEZET
A legfontosabb ebben a pontban talán tisztázni annak a fizikai jelenségnek az okát, amit a boldogság, öröm, élvezet kifejezésekkel illetünk. Itt az oldalon többen írták már, hogy bizony az öröm, boldogság forrása nem a cselekedet, vagy nem egy másik ember, hanem az mi magunk vagyunk. A mi létezésünkből árad öröm a cselekedetbe, szituációba (kedves lánnyal vagyok, aki csodálatos), a külső körülményekbe. Jómagam egyszer ugye ehhez még azt is hozzátettem, hogy ez a belső boldogság, amit mindenki magában felfedezhet csodálatos, amikor keveredik a másik ember, jelenség, akármi esszenciájával. Idézek az ominózus könyvből:
"Aztán mi a kapcsolat a tevékenységed és az öröm állapota között? Bármilyen tevékenységet élvezni fogsz, amiben teljesen jelen vagy; bármilyen tevékenységet, ami nem csupán valami végeredmény elérésére szolgáló eszköz. Valójában nem magát a kivitelezett cselekvést élvezed, hanem az abba beáramló mély élettel-teliség érzését. Az az élettel teliség egy azzal, aki vagy."
Szerintem az egyik fő kulcs az, hogy az ember lépjen ki a gondolataiból, lépjen ki a fejéből. Ha ezt meg tudja tenni, akkor felfedezheti a most, azaz a jelenLÉT örömét, és örök energiaforrását. Így ezzel az örök erővel és örömmel képes "bekenni" életének minden pillanatát. Azt is, amelyiket párunkkal, kedvesünkkel töltünk, de azt is amikor pl. sorba kell állni a postán, sorolhatnám még.:) A végére annyi: egyáltalán nem probléma az, ha nem vagyunk mindig kapcsolatban ezzel a forrással, minden változik, ez az intenzitás is mindig változik. Fogadjuk el, figyeljük meg, hogy mikor megy el, mennyi időre, s mikor jön vissza, mennyi időre.

LELKESEDÉS
Idézet a könyvből: "A lelkesedés az az erő, ami a mentális tervet átviszi a fizikai dimenzióba. Ez az elme teremtő használata, és ezért nincs benne akarás. (...) Jézus átnyújtotta a kulcsot az elme teremtő használatóhoz és a forma tudatos manifesztálásához: "ha imádkoztok és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek.""
Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a lelkesedés is egy olyan erő, amiből szabadon táplálkozhatunk, ha fel tudjunk szítani magunkban. Melyik kelt bennünk jobb érzést? Az, ha görcsösen szeretnénk - teszem azt - bevonzani a volt szerelmünket, vagy pedig, ha felszítjuk a vele kapcsolatos szerelem és szeretet tüzét, amely meghozza a lelkesedést is. Ebből pedig erőt meríthetünk ahhoz, hogy emiatt jól érezzük magunkat a mostban. Hogy jobb a fejünkből kilépve a mostba térni? Fájón, hogy "jaj xy még nem az enyém" (legyen az személy, vagy tárgy, vagy cél), vagy pedig ezekkel az erőkkel átitatódva?
Hogy ennél is konkrétabban az életünkben, a vonzás törvényéhez hogyan használjuk ezt a három lehetőséget, azt szerintem mindenki el tudja magában dönteni, ha picit ízlelgeti ezeket a gondolatokat, érzés-benyomásokat. 

(Forrás: http://www.thesecret.hu/node/4945) 

This entry was posted on 19:05 and is filed under . You can leave a response and follow any responses to this entry through the Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom) .

0 megjegyzés