Eckhart Tolle - Hullámok a létezés felszínén
- Milyen mostanában az élete? Azt hallottam, hogy egy kissé visszavonult, és sok időt tölt el magányban. Igaz ez?
- Ez inkább az előző időszakra volt jellemző, amíg meg nem jelent A MOST hatalma című könyvem. Hosszú évekig vonultam akkor el. De mikor megjelent a könyv, drámaian megváltozott az életem. Most teljes erővel tanítok és utazok. Akik azelőtt ismertek, gyakran mondják: „Ez döbbenetes! Te egy remete voltál, most pedig a világban forgolódsz!” De belül úgy érzem, semmi nem változott. Ugyanazt érzem pontosan, mint azelőtt. Még mindig nyugalom van bennem, csak átadtam magam annak a ténynek, hogy a külvilággal való kapcsolatom teljesen megváltozott. Vagyis most, ebben az időszakban nem vagyok remete, hanem épp az ellenkezője. Olyan ez talán, mint a körforgás. Lehet, hogy ez a szakasz is véget ér egyszer, és akkor újra remete leszek. De most ez van, elfogadtam, hogy állandó interaktivitásban élek. Néha, persze szakítok időt az egyedüllétre. Erre szükség is van a tanítások között.
- Miért van szüksége az egyedüllétre, és mi történik ilyenkor magával?
- Amikor emberekkel vagyok együtt, olyankor spirituális tanító vagyok. De ez csak egy funkció és nem ez adja az identitásomat. Amikor egyedül vagyok, a legmélyebb örömöm abból fakad, ha senki lehetek, ha feladhatom tanárságomat; az úgyis csak átmeneti állapot. Mondhatnám, abban a pillanatban, hogy egy csoport elhagy, már nem is vagyok spirituális tanító, megszűnik a kifelé forduló identitás, és még mélyebb csendbe süllyedek. A kedvenc helyem a csend. Az sem igaz, hogy a csend megszűnik, mihelyt beszélni kezdek vagy tanítok, hiszen maguk a szavak is a csend szülöttei. De amikor az emberek elmennek tőlem, olyankor csak és kizárólag a csend marad hátra. És ezt igazán nagyon szeretem.
- Talán jobban is bárminél?
- Nem jobban. Most egyensúly van az életemben, ami talán nem volt meg régebben. Amikor évekkel ezelőtt a belső átalakulásom megtörtént, bizonyos tekintetben az egyensúly felborult. Annyira telített és boldogságteljes állapot volt egyszerűen csak lenni, hogy minden érdeklődésem elvesztettem az interaktivitás és a cselekvés, a tenni iránt. Egy pár évre elvesztem a Létezésben. Szinte minden cselekvésről lemondtam – elég volt, hogy életben tartom magam, és ez is mennyei volt. Akkoriban teljesen érdektelenné vált számomra a jövő. Aztán fokozatosan kiegyensúlyozódtam, egész életem újra épült. Amíg nem kezdtem el írni a könyvet, az egyensúly még nem volt teljes, de most úgy érzem, megtörtént a kiegyenlítődés az egyedüllét és az interaktivitás, a létezés és a cselekvés között. Korábban mindig a Létezés javára dőlt a mérleg. Boldog, elmélyülő, szép az életem, de külső szemlélőként sok ember azt gondolja, hogy most vesztettem el az egyensúlyom, vagy hogy megőrültem. Néhányan úgy vélik, hogy bolondság volt mindent elveszni hagyni, amit addig „elértem”. Nem értették meg, hogy soha nem is volt szükségem semmire.
Nos, most tehát egyensúly van az emberekkel való találkozásaim és az egyedüllét között. És ez jó így. Igyekszem, hogy ez az egyensúly ne vesszen el. Most a cselekvés oldala látszik növekedni. Az emberek azt kívánják, hogy itt beszéljek, aztán ott beszéljek – állandó igény van az előadásaimra. Tudom, hogy most figyelnem kell az egyensúlyra, nehogy most a cselekvésbe vesszek el. Bár nem hinném, hogy ez megeshet, mégis éberséget kíván.
- Mit jelent az, hogy „elveszni a cselekvésben”?
- Elméletileg azt hogy, folyamatosan utazom, tanítok és emberekkel vagyok kapcsolatban. Előfordulhat, hogy ilyenkor a csend nem lesz ott velem. Persze nem tudom, az is lehet, hogy állandóan ott lesz, vagy hogy teljesen kimerülök. De érzem, hogy időszakosan vissza kell térnem a tiszta csendhez. Aztán tanításkor csak engedni kell, hogy ez kiáradjon. Mert a tanítás és a csend közeli kapcsolatban vannak egymással. A tanítás a csendből fakad. De amikor egyedül vagyok, csak a csend van, és nekem az a legkedvesebb.
- Amikor egyedül van, sokat törődik azzal, hogy fizikailag is csendet teremtsen maga körül?
- Igen, néha két órán át ülök egy szobában, szinte gondolkodás nélkül. Csak kitöltöm a csendet. Néha, amikor sétálok, szintén csak a csendet töltöm ki anélkül, hogy érzékszervi észleleteimmel értelmileg foglalkoznék. Ez egyszerűen az éberség egy fajtája, vagy csoda, vagy nyitottság – és mondhatom, gyönyörűséges!
- A MOST hatalma című könyvében azt állítja, hogy „A világ végső célja nem e világ határain belül van, hanem túl azon, a transzcendenciában”. Meg tudná ezt magyarázni?
- „Túl lenni a világon” nem jelenti azt, hogy a világtól elvágva, vagy a cselekvéseket megszakítva, az emberi interakciókat megállítva él az ember. A világ meghaladása a mindenfajta önkeresés nélküli hatásban és kölcsönhatásban rejlik. Más szavakkal, az önzetlen cselekedetekben. Végsősoron azt, hogy a kiteljesedéshez, az önmegéléshez, a létezéshez nincs szükség a jövőre. Felesleges fejlettebb éntudat után kutatni folyton, hisz ha a keresés, a hajhászás megszűnik, úgy már a világban élhetsz, de nem a világból. Nem kell tovább kutakodnod valami után, amivel azonosítod magad.
- Úgy érti, fel kell adni önös és materialisztikus kapcsolatunkat a világgal?
- Igen, úgy értem, nem érdemes önző módon egyre újabb és újabb sikereket hajkurászni. Hisz normális tudatállapotban az emberek cselekedeteiken keresztül a teljességüket keresik. Még a bankrabló is valahogy ezt teszi. Aki a megvilágosodásért küzd, szintén azt szeretné, hogy még tökéletesebb, teljesebb, egészebb állapotot érjen el a jövőben. Tetteik révén mindannyian a boldogságot keresik; tulajdonképpen önmagukat, vagy mondhatjuk, hogy Istent; és ott keresik, ahol azt soha nem találhatják meg: a normál, megvilágosodás nélküli tudatosságban, mert a megvilágosodás nélküli tudat folytonosan keres. Ez pedig azt jelenti, hogy a világban vannak ugyan, de a világból élnek.
- Úgy érti, hogy az időben keresnek?
- Igen, a világ és az idő lényegében összetartoznak. Ha az összes ön-keresés megszűnik, akkor lehet az ember a világban benne anélkül, hogy a világból élne.
- Mit ért azon pontosan, hogy a világ célja a világon való felülemelkedésben rejlik?
- A világ beteljesülést ígér valamikor a jövőben, amiért folyamatos küzdelem zajlik. Sok ember érzi úgy néha, hogy „Igen, most megérkeztem”, de aztán rájönnek, hogy mégsem, és tovább küzdenek. Gyönyörűen fejti ki mindezt az „A Course in Miracles”, ahol azt találjuk, hogy az ego parancsa: „Keress, de ne találj!” Az emberek a jövőtől várják a megváltást, de az a jövő soha nem érkezik meg.Mindent összevéve tehát a szenvedés a nem-találásból ered. És ez lehet az ébredés kezdete, amikor levonja valaki a következtetést: „Talán nem ez az út. Talán soha nincs vége a küzdelemnek; talán egyáltalán nem is a jövőben van a cél.” Miután elveszett a világban, egyszer csak – a szenvedés nyomására – rájön, hogy a válaszok nem a külvilágban keresendők, s nem is a jövőben.Ez a felismerés fontos állomása sok ember életének. A mélyülő krízis érzete – amikor az addig ismertnek hitt világ, és benne ismertnek hitt, hiszen a világgal azonosított önmaguk egyszerre értelmetlenné, céltalanná válik. Ez történt velem is. Már az öngyilkosság határán álltam, amikor valami rendkívüli történt velem – kis énem, a külvilággal, addigi életemmel, környezetemmel azonosított öntudatom semmisült meg. Valami felfakadt bennem abban a pillanatban, valami mély és intenzív csend, nyugalom, élet- és létezés-teltség. Később úgy hívtam ezt: „jelenlét”. Felismertem, hogy a szavak mögött az a valami vagyok. De ez a felismerés nem holmi értelmi folyamat volt, hanem egy vibráló, élettel teli, mély csendben megszületett realizáció, hogy ki is vagyok valójában.
Évekkel később ezt a csendet hívtam „tiszta tudatosságnak”, szemben minden mással, ami a hétköznapi tudatossághoz kötődik. Hétköznapi tudatosság alatt az emberi elme tevékenységét értem, amely gondolatokban ölt testet. Tulajdonképpen az egész világ az emberi elme kreációja, még magukat a tárgyakat is a hétköznapi tudat formálja. Ezért aztán az emberek szükségképpen el vannak veszve a világban, tisztátalan hétköznapi tudatuk miatt tévelyegnek.
Aztán, az elveszettségből fakadó szenvedés következtében, megtalálhatják független, magasabb énjüket. Azért van szükségünk a világra, hogy meghaladhassuk azt. Szóval, én végtelenül hálás vagyok, hogy annak idején elvesztem.
A világ célja az, hogy az ember elveszejtse magát benne. A világ célja az, hogy az ember szenvedjen benne, hogy a szenvedés által bekövetkezhessen a felébredés. S ha ez megtörtént, rájön, hogy a szenvedés többé már szükségtelen. Eléri a szenvedés legvégét, felülemelkedik a világon, a szenvedéseken túlra.
Úgy tűnik, ezt az utat mindenkinek be kell járnia, még ha nem is mindenkinek ebben az életében. Ettől az út még egyetemes. Hiszem, hogy előbb-utóbb spirituális tanító vagy különösebb szellemi tanítás nélkül is mindenki rálel. Csak idő kell hozzá.
- Hosszú idő…
- Nagyon hosszú. De a spirituális tanítás rövidítheti. Az alapüzenet az, hogy itt az idő a szenvedés megszüntetésére. Ezt mondom az embereknek, akik hozzám jönnek: „Készen állsz rá, hogy meghalld az üzenetet, mert már hallgatod is. Millió ember van, aki egyelőre nem hallgatja. Nekik még több időre van szükségük. De nem is hozzájuk beszélek. Te azért hallgatod az előadásaimat, mert már nincs szükséged több időre, több szenvedésre. Eleget kerestél, eleget szenvedtél már.” Vannak, akiknek az a pár szó – „nincs többé rá szükséged” – elég ahhoz, hogy beinduljon életükben a változás.
Szóval a spirituális tanításban az a szép, hogy időt spórolunk vele, akár emberöltőnyi időket, életeket is!
- Szükségtelen szenvedést.
- Pontosan. Szóval jó, ha az emberek elvesznek a világban. Élvezem az utazást New York-ba vagy Los Angeles-be, ahol az emberek teljesen be vannak zsongva. Legutóbb New York-ban, ahol épp egy csoportfoglalkozást tartottam, kinéztem az ablakon. Mellettünk az Empire State Building magasodott, s odakint mindenki szaladt. Állandó volt a rohanás. Látszott, hogy mindenki ideges, feszült, tele van aggódással. Ez mind szenvedés, még ha az emberek nem is szenvedésnek érzik. Én arra gondoltam, vajon hová futnak? Hát persze, hogy a jövő felé! Hogy valami olyat szerezzenek, ami nincsen itt. Ez a lényeg: nem most – majd. Ezért a „majd”-ért futkorásznak. Szenvednek, de még csak nem is tudják. De nekem nagy kacagás volt elnézni őket. Nem sajnálkoztam: „Óh, bárcsak tudnák!”, hisz ők is a spirituális útjukat járják. Ebben a pillanatban ez az ő útjuk, és ők remekül haladnak rajta.
- A megvilágosodás szót gyakran olyan értelemben használják, mint egy állapotot, ahol megszűnik az énen belüli megkülönböztetés és egyúttal egy új perspektíva, egy új látásmód alakul ki, mely látásban minden egész, egybe tartozó és mentes a kettősségektől. Páran, akik tapasztalatot nyertek erről a perspektíváról, azt állítják, hogy a végső valóság felismerésében már nincs különbség a világ és Isten vagy az Abszolútum között, a szamszára és a nirvána között, a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan között. Megint mások azt állítják, hogy a végső valóság szempontjából a világ maga egyáltalán nem is létezik – hogy a világ illúzió, s benne minden jelentéktelen, lényegtelen, valóság nélkül való. Vajon önnek mi a tapasztalata: a világ valóságos, vagy sem? Netán mindkettő?
- Bármely alkalommal, amikor emberekkel tartok kapcsolatot, vagy sétálok a városban, vagy a mindennapi dolgaimat végzem – a világot úgy észlelem, mintha az a létezés felszínén lévő hullámokból állna. A világ éréki észlelése és tudati tevékenységeink mögött tulajdonképpen maga a végtelen lét húzódik meg. Mérhetetlen tágasság ez, aminek a mélyén hatalmas csend van, némi kis hullámzással a felszínen, de a kettő nem különül el egymástól, ahogy az óceán hullámai sem válnak el az óceántól.Az én észlelésemben legalábbis nem válnak külön. Nem válik külön a létezés és a látható világ, a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan. Persze a megnyilvánult világban minden jelenség olyan rövid életű, olyan illékony, hogy a megnyilvánulatlannak – az időtlen, örök jelennek – a látószögéből minden történés akár árnyjátéknak is tűnhet. Párának, ködnek, amely mindig új formákban tűnik fel és tűnik el, jelenik és szűnik meg. Így aztán aki mélyen a megnyilvánulatlanban gyökerezik, az könnyen abba a hibába eshet, hogy a látható, érzéki világot nem valóságosnak tartja. Én mindenestre nem így gondolom, mert látom, hogy a kettő nem válik külön egymástól.– Vagyis a világ valóságos?
– Ami valóságos, az maga a létezés. Tudatosság minden. Tiszta tudatosság.
– Azt mondja, hogy a „valóság” definíciója szerint mentes a születéstől és a haláltól?
– Így van.
– Szóval csak az lehet valóságos, ami egyszerre születetlen és halhatatlan. És mivel a megnyilvánult világ nem válik el a megnyilvánulatlantól, ezért végső soron azt mondhatjuk, hogy valóságos?
– Igen, ráadásul mindenben, ami ki van téve a születésnek és a halálnak, benne rejlik a halhatatlanság. Minden egyes forma lényege – még a legutolsó fűszálé is – halhatatlan. a formák világa éppen ezért szent. Nem igaz, hogy a szentség birodalma csupán a meg nem nyilvánult világra terjed ki, a látható világ számomra ugyanúgy szakrálisnak minősül.
– Ha valaki egyszerűen megkérdi öntől, hogy a világ valóságos-e vagy sem, azt mondaná, hogy valóságos, vagy árnyalná, fokozatokba rendelné a kijelentését?
– Megpróbálnám árnyaltan kifejteni.
– Mit mondana?
– Azt, hogy időleges megnyilvánulása a valóságnak.
– Ha a világ a valóság időleges megnyilvánulása, akkor milyen a megvilágosodott kapcsolat a világgal?
– A nem megvilágosodott ember számára a világ mindaz, ami körülveszi. Azon kívül semmit nem érzékel. Ez az idő által fogva tartott tudatosság a múltba csimpaszkodik önnön identitásáért, és reménytelenül szomjazza a világot, hogy meglegyen a teljesség– és boldogságérzete. Így aztán a világ egyszerre tartogat hatalmas ígéretet és vészjósló fenyegetést! Ez a dilemmája a megvilágosodottság nélküli tudatnak: szétszakítva lenni a világban a folyamatos teljesség-keresés és a rettegés között. Az emberek abban reménykednek, hogy megtalálják magukat a világban, de ugyanakkor rettegnek attól, hogy a világ eltapossa, megöli őket, ahogy az meg is teszi… Ez az a folyamatos konfliktus, amivel a nem megvilágosodott tudatú ember küzd: szétszakítva lenni vágy és félelem között. Ez pedig iszonyú sors.
A megvilágosodott tudat ugyanakkor a megnyilvánulatlanban gyökerezik, folyamatosan egy azzal. Magát is annak tudja, mintha csak a megnyilvánulatlan tekintene ki rajta keresztül az érzéki világra. Ha valaki bármilyen egyszerű dolgot, melyet mondjuk vizuális formában észlel – legyen az egy virág, vagy egy fa – fokozott éberséggel és mély csendben észlel, minden múlt és jövő nélkül, akkor abban a pillanatban már a benne rejlő megnyilvánulatlant tapasztalja meg. Abban a pillanatban a szemlélő feloldódik a szemléltben: a megnyilvánulatlan rajta keresztül formát öltve észleli magát. Az effajta észlelet pedig mindig valami különleges jóérzéssel tölti el az embert.
A megvilágosodott tudatnak minden cselevése ebből a jóérzésből fakad, és ez teljesen más minőségű, mint a meg nem világosodott tudaté, amelynek állandóan szüksége van valamire és állandóan önvédelemre szorul. Ebből erednek azok a megfoghatatlan és drága értékek, amelyeket úgy hívunk, hogy szeretet, öröm, vagy béke. Ezek mind a megnyilvánulatlannal egyek, belőle fakadnak. Az az emberi lény, aki ehhez kapcsolódva él, annak a tevékenysége áldásossá válik földünk számára, szemben a meg nem világosodott emberek terhes tetteivel. És a Föld millió meg nem világosodott embertől szenved. Terhe szinte már elviselhetetlen. Néha úgy érzem, földünk azért könyörög: „Óh, ne többet, mert nem bírom tovább!”
– Ön arra bátorítja az embereket, hogy meditáljanak, vagy ahogy ön fogalmaz, hogy annyit „pihenjenek a Most jelenében”, amennyit csak lehetséges. Úgy gondolja, hogy a spirituális gyakorlatok igazán lehetnek mélyek és felszabadítóak akkor is, ha valaki még nem adta fel a világot, vagy azt, amit a világ fel tud kínálni – legalább bizonyos fokig?
– Nem mondtam, hogy a gyakorlás maga felszabadító erővel bír. Ez csak akkor igaz, ha az ember teljesen átadja magát a mostnak, annak, ami van. Csak akkor szabadul fel. Nem hiszem, hogy a gyakorlás elvezet a teljes önfeladáshoz, az általában a megélésből fakad. Az ember élete szolgáltatja hozzá az alapot. Először talán csak részleges lemondásokra képes valaki, aztán egyszer csak megnyílik és spirituális gyakorlatokba kezd. De igazából mindegy, hogy valaki a gyakorlást azután kezdte el, hogy már rendelkezett bizonyos belátással, vagy csak pusztán a gyakorlás kedvéért gyakorolt, az még nem fogja elvezetni őt a felszabaduláshoz.
– Saját tanári munkám alapján arra jutottam, hogy ha a világot nem egy bizonyos szellemi rálátással szemléli az ember, ha hiányzik belőle a hajlandóság az elengedésre, akkor a gyakorlat legyen bármily erős, nem vezet el a szabaduláshoz.
– Így van, a hajlandóságnak az önfeladásra kell irányulnia. Ez adja a kulcsot. Enélkül semmilyen gyakorlat, sem semmilyen spirituális élmény nem lesz hatásos.
– Bizony, sok ember állítja, hogy szeretne meditálni, gyakorolni, de spirituális hozzáállásuk nem arra alapozódik, hogy minden, számukra lényeges dolgot elengedjenek.
– Így van, és sajnos emiatt visszájára is fordulhat a helyzet. A spirituális gyakorlat is csak egy út lehet számukra a sok közül, amivel azonosíthatják magukat.
– Végső soron azt mondaná, hogy az igazi gyakorlás, az igazi spirituális megtapasztalás lényege az, hogy elvezessen a világ elengedéséhez, a felülemelkedéshez, hogy megszabadítson a világtól való függéstől?
– Igen, ez az! Hallgatóim gyakran vetik fel: „Hogy csinálod? Gyönyörűen hangzik, de hogy éred el?” Egészen konkrétan fogalmazva az alap egyszerű, annyi, mint „igen”-t mondani erre a pillanatra. A lemondás alapzata ez – a teljes „igen”, és semmi belső „nem”. Ez a teljes „igen” az, ami a világon való felülemelkedéshez vezet! Ilyen egyszerű: teljes nyitottság a jelen pillanatra, bármi is fakadjon belőle. A hétköznapi tudat általában ellenáll ennek, menekül előle, megtagadja, vagy igyekszik nem figyelni rá.
– Vagyis amikor az ember „igen”-t mond mindarra, ami van, úgy érti, nem fordul el semmitől és hajlandó bármivel szembenézni?
– Pontosan. Üdvözölni a pillanatot, megölelni a pillanatot – ez maga az önfeladás állapota. Ez minden, amire szükség van. A Mester és a nem mester között annyi a különbség, hogy a Mester teljesen magához öleli a jelent. Ha sikerül megvalósítani, hogy az ember semminek se álljon ellent, akkor jön el a béke. A kapu kinyílik, s feltárul a megnyilvánulatlan. Tulajdonképpen az önfeladás a leghatásosabb út, még ha ezt nem is hívhatjuk feltétlen gyakorlásnak, hiszen időtlen érvényű!
(Forrás: http://www.ezokonyv.hu/?page_id=275)
Oldalak
Segítség
- "Idézet" (1)
- Alkoholizmus (5)
- Beszélgetősdi (1)
- Csak úgy... (2)
- Dohányzás (1)
- Evészavar (4)
- Függőségek (22)
- Gyógyszerfüggés (1)
- Internetfüggés (1)
- Kábítószer függés (6)
- Meditáció (160)
- Melody Beattie (158)
- Most hatalma kártya (143)
- Munkamánia (1)
- segédlet (8)
- Segítség (22)
- Számítógép (1)
- Szenvedélyes videójátékosok (1)
- Szerencsejáték (2)
- Társfüggés (1)
Függőségek, segítség
- Mérföldkő Egyesület (Kovácsszénája)
- INDIT Közalapítvány
- Leo Amici Alapítvány
- Szenvedélybetegsegítő.hu
- SLAA - Anonim Szex és Szerelemfüggők
- NICA - Névtelen Dohányosok
- OA - Kényszeres Túlevők
- RCA - Anonim Gyógyuló Párok
- CODA - Névtelen Társ és Kapcsolatfüggők Csoportja
- Gamblers Anonymous
- GA - Névtelen Szerencsejátékosok
- Adult Children of Alcoholics
- ACA - Anonim Felnőtt Gyermekek
- Al-Anon
- Al-Anon Családi csoport
- Névtelen Drogfüggők
- Narcotics Anonymous
- Alkoholics Anonymous
- A.A. - Névtelen Alkoholisták
Könyv részletek
- A most hatlama (2)
- Kati vagyok alkoholista (1)
- könyv (30)
- Könyv részlet (3)
- Shirley MacLaine (1)
Idézetek, versek
- Albert Einstein (1)
- Alexandre Dumas (ifj.) (1)
- Ancsel Éva (2)
- André Breton (1)
- Andrew Matthews (5)
- Anthony de Mello (22)
- Anthony Robbins (1)
- Antoine de Saint-Exupéry (1)
- Anton Pavlovics Csehov (1)
- Archibald Joseph Cronin (2)
- Árnyékország c. film (1)
- Ashleigh Brilliant (1)
- Axel Munthe (1)
- Beatrice Sparks (1)
- Benjamin Hoff (1)
- Bertrand Russell (1)
- Bölcsességek (119)
- Bruno Ferrero (2)
- Charles Bukowski (1)
- Charles Haddon Spurgeon (1)
- Charlie Huston (2)
- Charlotte Bronte (1)
- Chérie Carter-Scott (1)
- Christopher Hansard (1)
- Christopher Johnson McCandless (1)
- dalszövegek (2)
- Dean Ray Koontz (1)
- Dr Csernus Imre (3)
- Eckhart Tolle (150)
- Eduard Petiska (1)
- Erhard F. Freitag (1)
- Erich Fromm (3)
- Erich Maria Remarque (2)
- Ernst Simon Bloch (1)
- Feldmár András (6)
- Fodor Ákos (7)
- G. Hajnóczy Rózsa (1)
- George Iles (1)
- Gyökössy Endre (4)
- Hioszi Tatiosz (2)
- Hugh Laurie (1)
- Idézetek (112)
- Isabelle Filliozat (1)
- Isamu Fukui (1)
- Jack Kerouac (1)
- Jean Webster (1)
- Jonathan Swift (1)
- Jorge Louis Borges (1)
- Keith Ellis (1)
- Kosztolányi Dezső (3)
- Kurt Tepperwein (1)
- Lao Ce Tao Te King (4)
- Lao-Ce (1)
- Laurell Kaye Hamilton (1)
- Luciano De Crescenzo (1)
- Lucy Maud Montgomery (1)
- Márai Sándor (1)
- Marc Lévy (1)
- Maxie Wander (2)
- Müller Péter (6)
- Nelson Mandela (1)
- Nicholas Sparks (2)
- Nick Sagan (1)
- Patrick Süskind (1)
- Paul McCartney (1)
- Paulo Coelho (13)
- Peter Freund (1)
- Popper Péter (1)
- Portita Nelson (1)
- Richard Bach (1)
- Richard Paul Evans (1)
- Richelle Mead (1)
- Robert Pattinson (1)
- Romhányi (15)
- Ronald David Laing (1)
- Sarah Dessen (2)
- Sebestyén Balázs (1)
- Stephanie Dowrick (1)
- Stephen King (3)
- Suzanne Selfors (1)
- Szabó Eszter (1)
- Szép történetek (93)
- Szeretet (7)
- Sztankay István (1)
- tanmesék (117)
- Thomas Mann (1)
- Truman Capote (2)
- Tudás (1)
- Tyra Banks (1)
- Valerie Cox (1)
- Vavyan Fable (4)
- Veronica A. Shoffstall (1)
- Versek (21)
- Wass Albert (1)
Egyéb
- 2010 oscar nyertesek (1)
- bulvár (6)
- dalszövegek (2)
- Edgar Cayce (1)
- El Camino - Az út (1)
- Férfiak levele a nőkhöz (1)
- Horoszkóp (1)
- Oscar (6)
- Oscar jelölések (2)
- Pasiképző (1)
- Toltékok (1)
- Tudás (1)
- vicces (2)
Gabriel G. Marquez
Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud úgy nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?
Egy héten át nem vetettem le az ezermesteri kezeslábasomat, se éjjel, se nappal, nem fürödtem, nem borotválkoztam, nem mostam fogat, mert a szerelem, ha későn is, de megtanított rá, hogy az ember valakinek a kedvéért hozza rendbe magát, valakinek a kedvéért öltözik fel és kölnizi be magát, és nekem sohase volt kiért.
A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, hogy az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést.
A szív memóriája a rossz emlékeket kiveti magából, a jókat pedig felnagyítja, s ezzel a csalafintasággal érjük el, hogy el tudjuk viselni a múltat.
A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.
Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék: megértettem, hogy ha csak egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk el örökre.
Paulo Coelho
Tíz szerelmes idézet
1.
A teremtés lényege egy dologban összpontosul: ez az esszencia a szerelem. A szerelem az erő, amely újraegyesít minket,hogy összegezzük a tapasztalatokat, melyeket sok-sok életen át, a világ számos helyén szereztünk.
2.
A szerelem mindenek felett áll, és a szerelemben nincsen gyűlölet, csak félreértések.
3.
A szerelem a másik személybe vetett hit megnyilvánulása, melyet mindig titokzatosságnak kell körüllengeni. Minden percét meg kell élni és ki kell élvezni, de ha megpróbáljuk megérteni, a mágia elillan.
4.
A szerelem soha nem hozott boldogságot. Éppen ellenkezőleg: szenvedés, harcmező, álmatlan éjszakák, örök bizonytalanság, hogy helyesen cselekszünk-e. Az igazi szerelem eksztázis és gyötrelem elegye.
5.
Az igazi szeretet nem abból áll, hogy megpróbálunk megváltoztatni másokat, hanem hogy örülünk annak, hogy jobban alakulnak a dolgok, mint amire számítottunk.
6.
A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.
7.
Vannak dolgok, melyek változatlanok, és nem számít, honnan nézzük őket, mert mindig ugyanazok - és minden ember számára értékesek. Ilyen a szerelem.
8.
Minél jobban megismered önmagad, annál többet megértesz a világból. És annál közelebb kerülsz a Másik Feledhez.
9.
Az igazi szerelem megengedi, hogy mindkét fél a saját útját járja - mert tudja, hogy ez soha nem szakítja el őket egymástól.
10.
Dr Csernus Imre
-Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.
-Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...
-Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.
-A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!
-Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?
-Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.
-Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!
-Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.
-A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzdj, hogy lehess büszke is magadra!
-A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?
Woody Allen
Szeretni annyi mint szenvedni. Ha nem akarunk szenvedni, nem szabad szeretni. De akkor attól szenvedünk, hogy nem szeretünk. Tehát: szeretni annyi mint szenvedni, nem szeretni annyi mint szenvedni, szenvedni annyi mint szenvedni. Boldognak lenni annyi mint szeretni, tehát boldognak lenni annyi mint szenvedni, de a szenvedés boldogtalanná tesz, vagyis a boldogtalansághoz szeretni kell, vagy szeretni kell szenvedni, vagy szenvedni a túl sok boldogságtól.
Időnként irigylem azokat, akik természetes módon vallásosak, anélkül, hogy agymosással húzta volna bele a szervezett sürgölődés.
A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
Az örökkévalóság nagyon hosszú. Különösen a vége felé.
Hiába nem jár az óra, napjában kétszer úgyis pontos időt mutat.
Mindig hálás vagyok a nevetésért, kivéve, amikor az orromon jön ki a tej.
Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott - ne beteg, ne sebesült - halott!
Élhetsz száz évig, hogyha feladod azokat a dolgokat, amik miatt száz évig akarsz élni.
Nem mintha félnék meghalni. Csak nem akarok ott lenni, amikor bekövetkezik.
Kétféle ember létezik: a jó és a rossz. A jó ember jobban alszik, viszont úgy néz ki, a rosszak jobban élvezik az ébrenlétet.
Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről.
Bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta.
Az Isten hallgat. Bárcsak az ember is befogná már a száját!
Foglalkoztat a jövőm, mivel a hátralevő napjaimat ott szeretném eltölteni.
Ha nem hibázol folyton, az annak a jele, hogy nem hozol létre semmi újat.
Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
Feldmár András
Lehetséges, hogy te meg én egyek vagyunk. Ha azonban, ezt a te szavadra hiszem el, akkor a rabszolgád leszek, te pedig az uram és az effajta kapcsolat halálos.
A pszichiátria a világon mindenütt a rendőrség szerepét játssza. Visszatereli mindazokat, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint úgy, ahogy megtanítottak bennünket.
Szerintem a szeretet szépnek látja a másikat.
Tulajdonképpen ezért is van az, hogy egy idős, nagyon okos pszichoanalitikusnak, Wilfred Bionnak a halála előtt nem sokkal az volt az utolsó mondata, hogy csak az lépjen kapcsolatba, aki szeret viharos tengeren vitorlázni. És ezt azért mondta, mert nagyon sokan jártak hozzá, akik azt hitték, hogy ha egy párkapcsolat viharos, akkor valami baj van. De ő rájött arra, hogy a párkapcsolat nem lehet más, csak viharos. Vannak olyan tengerészek, akik szeretik, élvezik, és túl akarják élni a viharokat. Sőt, ő egyenesen azt mondta, hogy aki nem élvezi, vagy el akarja kerülni a vihart, az ne is legyen tengerész.
Ha akarok valamit csinálni, akkor miért nem csinálom? Hát, mert akkor valószínűleg nem akarom. Lehet, hogy csak akarni akarom, hogy akarjam, de nem akarom.
Szerintem azért halnak meg az emberek, mert unatkoznak. Szerintem az unalom a legveszélyesebb betegség. Az unalom úgy keletkezik, hogy az ember vár valamire. Abban a pillanatban, amikor vársz, akkor már ölöd magad. Én még csak egy hónapja vagyok itt Magyarországon, s én még ennyi embert várni sehol sem láttam, mint itt. Mindenki keres valakit, de soha senki sem talál rá. Én utálok várni, mert amikor az ember vár, akkor olyan, mintha fel lenne akasztva egy fogasra. Nem csinálhat semmit, csak vár, és az élete rettenetesen unalmas lesz. S ha az ember élete unalmas lesz, akkor meghal. Szóval, ha egy mód van rá, akkor ne várjatok.
Nagyon fontos, hogy milyen szavakat használsz, mert a szavaktól függ az, hogy hogyan hipnotizáljuk önmagunkat és másokat.
Nagyon nehéz elindulni az embernek a maga módján, hogyha mások várnak rá, hogy nahát, mi lesz?
A szokás az, hogy bár az út elágazik - azaz lenne egy pont, ahol választanom kellene -, mégis olyan gyorsan megyek, hogy nem is látom, hogy hogyan lehetne máshová menni.
Ha elfogadom, hogy ügyetlen vagyok, mert kilöttyentem a kávém a szőnyegre, (...) akkor állandóan pirulhatok. A szégyen veszélye végtelen. De a valóság az, hogy a tetteim nem definiálnak engem. Én vagyok az, aki meggondolhatja magát, és legközelebb vigyáz arra, hogy a kávé ne löttyenjen a szőnyegre.
Szerintem a meditáció és a terápia között csak az a különbség, (...) hogy amikor meditálok, akkor tulajdonképpen megtanulom, hogy hogyan ne takargassam önmagam elől azokat a dolgokat, amiket gondolok, csinálok, érzek, ami bennem történik. Tehát átláthatóvá válok önmagam számára. Szerintem a terápia egy kicsit nehezebb, mint a meditáció, mert a terápiában átláthatóvá válok egy másik ember társaságában.
Miért rosszindulatúak az emberek egymással? Miért negatívak? Ez társadalmi szinten rettenetesen kártékony. (...) Majdnem mindenki, akivel beszélek, utálja a politikusokat, a hivatalokat, az államot, az intézményeket. Mindenki mindenkiről hazugságot tételez fel, gyanakvás van, mindenki azt hiszi, hogy akkor okos, ha rájön arra, hogy a másik hogy akarja őt átverni.
Amikor valaki bejön a szobámba, kezet fogunk és bemutatkozunk, ha csak a nevét tudom az illetőnek, akkor minden alkalommal, amikor a nevén szólítom, én úgy képzelem, hogy hívom. Mintha azt mondanám, hogy na gyere, gyere... Az ember nem mutatja meg önmagát úgy egyből, de ha azt mondom, hogy szeretettel várlak, türelmesen várlak, semmit nem fogok tenni ellened, nem foglak bántani, ártalmatlan vagyok, akkor az illető lassan megérkezik. De ha tizenöt percen belül egy címkét teszek rá, mondjuk azt, hogy depressziós vagy mániás vagy hisztérikus, mindegy, hogy mi a címke, abban a pillanatban tulajdonképpen az történik, hogy az illető tudja, hogy én őt már nem látom, ő már nem érdekel, ő már nincs meghívva, hogy megjelenjen előttem.
Nagyon fontos, hogy nem lehet valakit szeretni és közel kerülni hozzá annak a veszélye nélkül, hogy vége ne lenne a kapcsolatnak. Tehát, ha valahogy úgy rendezitek el a kapcsolatotokat, hogy biztos, hogy annak soha nem lesz vége, akkor az nem is lesz intim. Akkor az rabság. Minden, amit az ember annak érdekében tesz, hogy biztonságban érezze magát, rabbá teszi. Az élet akkor érdekes, amikor az ember 100%-ig veszélyesen él. Mert azt hiszem, már mondtam, hogy az élet veszélyes. A halál az teljesen biztonságos. Amikor már meghaltál, akkor már semmi nem fog veled történni. Legalábbis nem olyan dolgok, amiktől most félnétek. Tehát sajnos, azért lesz az életünk unalmas, mert biztonságossá akarjuk tenni. Akkor izgalmas az élet, amikor a veszély nagy.
A szeretet nem kíván semmit. Ami kíván valamit, az a vágy.
Az a bátorság, hogy az ember azt csinálja, amit akar, attól függetlenül, hogy mennyire fél. Tehát a félelem tulajdonképpen olyan lesz, mint az időjárás: hogy ha meg akarlak látogatni, akkor nem foglak fölhívni, hogy hát akkor most nem jövök, mert esik az eső. Akkor inkább esernyővel foglak, esernyőt fogok venni, és akkor is meglátogatlak, ha esik az eső.
Ami a gyerekkoromból kimaradt, az végérvényesen, örökre elveszett. Azt senki sem fogja utánam hozni, azért senki sem kárpótolhat.
Minél több tabut szeg meg az ember, annál érdekesebb lesz az élete...
Magyar Blogok
Kedvenc Zenéim
- Edgar Cruz - Bohemian Rhapsody (classical guitar)
- V-Motorock (Sztankay Istán) - A gömb
- Omega - Ballada a fegyverkovács fiáról
- Omega - Naplemente
- Omega - Hajnali óceán
- Omega - Fekete pillangó
- EDDA - Mese
- EDDA - A világ közepén
- EDDA - Elmondom majd
- Origen - Dance Of The Clouds
- Paul McCartney - This Never Happened Before
- Ricchi e Poveri - Sara Perche Ti Amo
- Al Bano & Romina Power - L'Amore E
- Al Bano & Romina Power - Tu Soltanto Tu
- Al Bano & Romina Power - Saharazan
- Al Bano Carrisi & Romina Power - Felicita
- Balázs Fecó & Farkas Zsófi - Idegen
- Quimbi - Most múlik pontosan
- F.R.David - Words
- James Last - Biscaya
- Csinibaba - Élj vele boldogan
- Koncz Zsuzsa - Ma végre jó a kedvem!
- Koncz Zsuzsa, Bródy János - Amikor
- Takáts Tamás DBB- Megöl a vágy
- Benkő Péter - Ha most itt lennél...
- Benkő Péter - Szeretlek
- Benkő Péter - Mondd, gondolsz-e rám ?
- Patsy Cline - I Fall To Pieces
- Patsy Cline - Crazy
- Gary Moore - The Loner
- Jace Everett - Bad Things
- Chris Rea - Blue Caffe
- Chris Rea - Road to Hell
- California Guitar Trio - Bohemian Rhapsody
- Queen - Bohemian Rhapsody
- Animusic 5 minute countdown - Cathedral Pictures
- Animusic - Resonant Chamber
- Animusic - Harmonic Voltage
- Animusic - Pipe Dream 2
- Animusic - Acoustic Curves
- Animusic - Pipe Dream
- Animusic - Pogo Sticks
- Animusic - Aqua harp
Videók
- Angel (1)
- Animusic (1)
- Anyák napjára (1)
- Árnyékország c. film (1)
- Bakancslista (1)
- Biscaya (1)
- Chiara (1)
- Csip-csup csodák (3)
- Elvis - A kezdet kezdete (1)
- Elvis Presley (1)
- Evlált nők klubja (1)
- Film (10)
- Fireproof (1)
- Frédi és Béni (3)
- ház a tónál (1)
- Hupikék Törpikék (3)
- James Last (1)
- Kedvenc mesefilmek (12)
- Kisvakond (3)
- Kormorán (2)
- Mama kérlek (1)
- Origen (1)
- Paul McCartney (1)
- Szerelempróba (1)
- Sztankay István (1)
- Toltékok (1)
- videók (36)
Receptek
- Receptek (1)
Archiválás
Ancsel Éva
Több embert ismerek, akinek szárnya van - igenis szárnya. Csak nem szoktak erről beszélni, nem is lenne helyénvaló. Még viselni is csak rejtve szokták, zakó, kabát vagy blúz alatt. Elvégre nem lehet fedetlen szárnyakkal villamosra szállni, még akkor se, ha nincsen tábla, amely kimondaná: "Szárnyakkal felszállni tilos!"
Az optimizmus nemcsak idült, de gyógyíthatatlan betegség. Hiszen a valóság állandó elvonókúrája sem segít rajta.
A fölény elvesztése egyik legnagyobb nyereségünk.
Vannak, akik olyan naprakészen és rugalmasan felejtenek, hogy nem lehet előre látni a múltjukat sem.
Más ember szeme láttára sírni majdnem olyan, mint meztelenre vetkőzni. Nem is tesszük akárki előtt, s ha igen, nem büntetlenül.
Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.
A testi sértésekről készíthető látlelet. Így az is megállapítható, hogy hány napon belül gyógyulnak. De ki mondja meg egy szóról, egy hangsúlyról, egy vállvonogatásról vagy egy röhögésről, hogy meddig lehet utána életben maradni, s miféle belső vérzésekbe hal bele ilyenkor az ember?
Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön.
Nem csak az asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínű, hogy majd` minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit.
A semmi ágán is megél a szív, ha elhallatszik hozzá a szomszédos ágon ülő dobbanása.
Andrew Matthews
“A kudarc nem a vég. A kudarc csak a kezdet.”
“Ha az életben mindig ugyanazt csinálod, akkor az élettől mindig ugyanazt az eredményt kapod!”
“Egész életünkben arra lettünk kondicionálva, hogy bizonyos gondolataink legyenek a dolgokról. A gondolatok tesznek bennünket boldogtalanná – de a gondolatainkat megváltoztathatjuk! Az életszínvonaladon úgy javíthatsz, ha a gondolataidon javítasz, és gondolataid hatással vannak érzéseidre.”
“Minél kevesebb szabályt állítasz fel arra, hogy milyennek kellene lennie az életnek, és hogy másoknak hogyan kellene viselkedni, annál könnyebb boldognak lenned.”
“A szeretet nem érzelem. A szeretet nem a másik birtoklását jelenti. A szeretet valaminek ítélet nélküli megtapasztalása.”
“Amikor harcolsz a világgal, mindig a világ nyer. Ha nagyobb lelki békét akarsz, hagyj fel azzal, hogy mindent felcímkézel “jó”-nak vagy “rossz”-nak.”
“Az élet nem a kifogásokat, hanem az erőfeszítéseket díjazza.”
“A küldetésed nem az, hogy megváltoztasd a világot. A küldetésed az, hogy te változz.”
“Ha tudtam volna, hogy ma ilyen szörnyű napom lesz, akkor tegnap boldog lettem volna.”
“Amikor elérjük céljainkat nem az a jutalom, amit kapunk, hanem az, amivé közben válunk.”
“Bosszankodni szabad, csak ez akadályoz minket abban, hogy élvezzük az életet. Ha akarod elhatározhatod, hogy nem bosszankodsz többé. Nem azért gyakorlunk toleranciát, hogy szentté váljunk! Azért tesszük ezt, hogy boldogabbak legyünk!”
“Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.”
“Nem kell mindig mondanunk valamit. Sokszor az emberek jobban értékelnek minket azért, amit nem mondunk ki.”
“Nincs olyan törvény, amely azt mondja: “Ha mások el akarják rontani a napjukat, neked csatlakozni kell hozzájuk.”
“Sok csalódástól és rossz érzéstől megmenekülhetünk, ha nem prédikálunk másoknak azelőtt, hogy készen állnának erre.”
“Ha az élet egy játék, akkor tudasd az emberekkel a szabályokat.”
“Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.”
“Azt mondják, hogy az embereket három csoportba lehet sorolni: “Az a kevés, aki mozgatja az eseményeket, az a sok, aki ezt nézi, és a többiek, akik nem is tudják, hogy mi történik.”
“Az önérvényesítés nem morális kérdés. Még csak nem is jogi kérdés. Arról van szó, hogy kész vagy-e kiállni azért a bánásmódért, amit szeretnél.”
“A legtöbb szülő ezt tanítja: “Sohase gurulj be, és ne mutasd ki az elégedetlenségedet.” Így felnőtt korunkra megtanuljuk, hogy ne legyünk dühösek másokra, okoljuk inkább saját magunkat.”
“Az élet folyamatos tanulás, és az egyik tantárgy, amit meg kell tanulnunk: az emberi kapcsolatok. A világegyetem adja fel a leckéket. Ha nem tanulunk meg egy leckét, akkor azt újra feladja nekünk. Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel, néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.”
“Az okoz igazán örömet, ha kimondhatjuk, ami a szívünkön van, kockázatokat vállalunk, és fejest ugrunk az életbe. Nem fog mindenki kedvelni, de te azt kedvelhetsz, akit csak akarsz.”
“Mindannyiunknak fel kell ismernünk a saját értékeinket. Ha másoktól várjuk, hogy megtegyék – és nem teszik meg, akkor állandóan csalódottak leszünk.”
“Akkor tudsz teljessé tenni egy kapcsolatot, ha teljes ember vagy. Máskülönben inkább csak teher vagy a kapcsolatban.”
“Amikor az életed káosz, a boldog és kiegyensúlyozott emberek rendszerint elkerülnek téged. Ők a vidám és kiegyensúlyozott emberek társaságát keresik.”
“Mások segíthetnek boldogabbá tenni bennünket, de legelőször önmagunkat kell gatyába ráznunk.”
“Az egészséges emberi kapcsolatok nem a sajnálatra épülnek.”
“Vicces az élet: másokról azt hisszük, hogy velük minden rendben van, ők viszont rólunk hiszik ugyanezt. Végeredményben olyanoktól tartunk, akik tőlünk tartanak.”
Eckhart Tolle
Sohasem jön el a mostaninál tökéletesebb pillanat.
Azonnal megtalálod Istent, amint ráébredsz, hogy nem kell keresned őt.
Ha nincs öröm, nyugalom és könnyűség abban, amit teszel, az még nem feltétlenül jelenti, hogy mást kéne tenned. Elegendő lehet csak máshogyan tenni. A "hogyan" mindig fontosabb, mint a mit. Nézd meg, képes vagy-e sokkal több figyelmet szentelni a tevékenységnek, mint az eredménynek.
Bármit is tartalmaz a jelen pillanat, fogadd el, mintha magad választottad volna azt! Mindig vele működj, s ne ellene! Tedd barátoddá és szövetségeseddé, ne pedig az ellenségeddé! Csodálatosan át fogja ez alakítani az egész életedet.
Gyakran bármilyen lépés jobb, mint a nem lépés, különösen, ha már hosszú ideje élsz egy boldogtalan helyzetbe ragadva.
Ha pedig valóban nem tehetsz semmit az itt és most megváltoztatására, és nem is tudsz kilépni a helyzetből, akkor minden belső ellenállásodat szélnek eresztve fogadd el a szituációt teljesen! (...) Ezt nevezik megadásnak. A megadás nem gyöngeség! Hatalmas erő van benne!
Amint megszűnik a mosttól való kényszeres menekülés, minden tettedbe a Lét öröme áramlik be. Abban a pillanatban, ahogy figyelmed a mostra irányul, egyfajta jelenlétérzet, nyugalom és békeérzés tölt el.
A nyugtalanságot, a szorongást, a feszültséget és az aggódást - valamennyi a félelem különböző formája - a túl sok jövő és a nem elegendő jelen okozza. A bűntudatot, a megbánást, a neheztelést, a sérelmeket, a szomorúságot, a keserűséget és a nem megbocsátásnak valamennyi formáját a túl sok múlt és a nem elegendő jelen okozza.
Amint észreveszed, hogy nem vagy jelen, máris jelen vagy. Valahányszor képes vagy megfigyelni az elmédet, már ki is léptél annak csapdájából.
Az élet titka: "a halál előtt meghalni", és rájönni, hogy nem létezik halál.
Mindig mondj igent a jelen pillanatra! Hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? Mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? Add meg magad annak, ami van! Mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!
Előbb teljesen tudatára kell ébredned érzelmeidnek, és képessé kell válnod arra, hogy érezd őket, mielőtt megérezheted azt, ami rajtuk túl van.
Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.
Ha a gondolat és az érzelem nyilvánvalóan ellentmond egymásnak, akkor a gondolat a hazugság, s az érzelem az igazság.
Valahányszor mélyen elfogadod a jelen pillanatot olyannak, amilyen - bármilyen formában is mutatkozzék -, nyugodt vagy, lelki békét érzel.
Íme egy új spirituális gyakorlat: ne vedd a gondolataidat túl komolyan!
Valahányszor elmerülsz a kényszeres gondolkozásban, elkerülöd azt, ami van. Nem akarsz ott lenni, ahol vagy. Az itt és mostban.
Mi az alapvető illúzió? A gondolattal való azonosulás.
Ha teljes figyelmedet a jelen pillanatnak szenteled, az egós elménél sokkal hatalmasabb intelligencia lép be az életedbe
Nem azzal lelsz lelki békére, ha átrendezed életkörülményeidet, hanem ha fölismered, hogy ki is vagy valójában, a legmélyebb szinten.
A megadás akkor következik be, amikor már nem kérdezed: „miért történik ez velem?".
A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen.
Fogadd el azt, ami van!
Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.
Magamról
Rendszeres olvasók
Saját bloglista
-
-
Mit kérsz enni, kisfiam?11 hónapja
-
-
-
Őszi hangulat2 éve
-
Eperkrémleves2 éve
-
-
Vivaldi 3.33 éve
-
-
-
-
-
Gézengúz9 éve
-
-
-
SZOMORÚSÁG10 éve
-
-
-
-
-
-
-
-
0 megjegyzés