Ezek az egyszerű kérdések segítettek abban, hogy el tudjak indulni a hozzám vezető úton.
Szó szerint, szóba álltam magammal, beszélgető viszonyba lettünk, ami előtte nem fordult elő, hiszen más emberekkel veszekedtem folyton a fejemben.
Az, hogy teljesen elfogadom saját magamat és a múltamat, jelenemet, időszakos nálam.
Tudom azt, hogy egyszeri és megismételhetetlen érték vagyok, azt, hogy ezen a földön egyedülálló vagyok, akár csak a többi ember, mégsem érzem folyamatosan. Hosszú az út a fejemtől a szívemig. Ez abból ered, hogy ember vagyok, nem tökéletes, a lényeg mégis az, éreztem már magamat elégedettnek, sikerült napokra, hetekre, hónapokra elfogadnom a múltamat, aztán történik valami és újból emlékeztet rá és megint átértékelem, újabb emlékek jutnak eszembe, amiket elfogadok érzelmileg, aztán elengedek. Mint egy spirál, megyek egyre lejjebb az önmegismerés útján, a fejlődésemben.
0 megjegyzés