A mai meditáció számomra megmutatja ennek az okát, a szégyent. Igen, többször előfordult, hogy szégyellem magamat, magam előtt, mert mondjuk szerintem, nem a megfelelő tempóban haladok a gyógyulás útján, vagy visszacsúszkálok, többször, mint azt az egom elnézné... stb.
Amikor kegyes, alázat teli, megbocsátó hangulatban vagyok, akkor elnézem a fent említetteket magamnak, ezzel elfogadom és el is engedem. A legjobb állapot, hálás vagyok azért, hogy a felépülésem során többször megtapasztalhattam.
Ez a mondat is sokat segít, már ha eszembe jut - pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és pontosan ott tartok, ahol tartanom kell. Rendkívüli módon megnyugtató. Olyan, mintha egy szeretettel teli, kedves és megbocsátó szülő mondaná nekem, akinek a szavára hallgatok, aki megnyugtat.
Persze nem jó állapot számomra az, amikor elégedetlen vagyok a fejlődésemmel, mert ilyenkor belép a túl sokat akarásom, viszont mégis vigasztaló, hogy felismerem, beismerem, beszélek, írok róla és ezzel segítem az elengedését és máris, újból a felépülés útjára léptem.
0 megjegyzés